Ifjabb Szent Jakab apostol
Ifjabb Szent Jakab apostol, a fiatalabb Jakab apostol, Kleofás fia, Jézus rokona volt. Anyja ugyanis Mária a Boldogságos Szűz rokona volt. Kora gyermekkora óta nazireus volt, vagyis az Úrnak volt szentelve. Halászattal foglalkozott.
Istenünk, aki minden évben megadod nekünk Szent Fülöp és Szent Jakab apostol ünnepének örömét, kérünk, segíts, hogy Egyszülötted szenvedésében és feltámadásában részesülve eljussunk szent színed látására!
Szent Jakab a Jézus által kiválasztott 12 apostol egyike. Az apostolok felsorolásában a 9. helyen szerepel (Mk 3,18; Mt 10,3; Lk 6,14; ApCsel 1,13). Mivel az apostolok közt szerepel egy másik Jakab is, ezért kapta a megkülönböztető ifjabb nevet. Azonban ez az elnevezés bizonytalansággal terhelt. Életéről nem sok tudható: a Biblián kívüli hagyomány szerint Jézus mennybemenetele után Jeruzsálemben maradt, és az ottani gyülekezet elöljárója (tehát Jeruzsálem 1. püspöke) volt. A 60-as években lett vértanú.
Jézus testvérével, Júdás Tádéval együtt hívta meg követői közé. Teljes odaadással csatlakozott Jézushoz. Ő volt az egyetlen apostol Péteren kívül, akinek feltámadása után külön megjelent az Üdvözítő.
Születése
1. század eleje
Halála
62. vagy 69., Jeruzsálem
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Kegyhely
Ünnepnapja(i)
május 3.
Jelképe(i)
könyv
Védőszentje
kalaposok, posztókészítők
Művei
- Jakab levele
A jeruzsálemi egyházközség feje lett, az első jeruzsálemi püspök. Apostoltársai sokra becsülték. Péter szabadulása után először őt értesítette megmeneküléséről, Szent Pál pedig Péter és János mellett az Egyház harmadik oszlopának nevezi (Gal 2,9). Pál megtérése után Péter után mindjárt Jakabbal ismerkedett meg, és harmadik nagy útja után is Jeruzsálemben Jakabnak számolt be.
Jelentős szerepe volt 51-ben, a jeruzsálemi zsinaton, ahol a pogányok megtérése nyomán azt kellett eldönteni, hogy a zsidó vallás felvétele nélkül is megkeresztelhetők-e a pogányok. Jakab itt kimondta, hogy a pogányokat nem szabad a mózesi törvények megtartására kötelezni. Ő írta a Jakab-levelet, amiben a jócselekedetek szükségességét hangsúlyozza.
Amikor befejezték a beszámolót, Jakab vette át a szót: „Testvéreim, hallgassatok meg! Simon elmondta, miként gondoskodott róla Isten először, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének. Ezzel megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva: Aztán visszatérek és újra fölverem Dávidnak bedőlt sátrát. Roncsait helyrehozom és a sátrat felállítom, hogy a többi ember is keresse az Urat, minden nép, mely hívja nevemet. Az Úr mondja ezt, s meg is teszi, amit öröktől fogva kinyilvánított. Ezért az a véleményem, hogy nem kell terhet rakni azokra, akik a pogányságból tértek meg az Istenhez, hanem csak azt írjuk elő nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá a paráznaságtól, a fojtott állattól és a vértől.
ApCsel 15,13-20 – SZIT, szentiras.hu
A zsidóság vezetői a sok keresztény megtérést féltékenyen nézték, ezért a főtanács elé hurcolták 62-ben. A templom párkányára állítva követelték tanai visszavonását, ám ő Krisztusról kezdett beszélni. Ekkor ellenfelei letaszították a mélybe. Nem halt bele az óriási zuhanásba, erre megkövezték.
A templom közelében temették el és föléje kőoszlopot állítottak. Ereklyéit a 6. században előbb Konstantinápolyba, majd Fülöp apostol ereklyéivel együtt Rómában a tizenkét apostol templomában helyezték el 570-ben. Fejét Anconában tisztelik. Buzogánnyal vagy ványolófával szokták ábrázolni, mert egy hagyomány szerint egy cserzővarga, tímár azzal ütötte meg halálosan.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
Heródes Agrippa
