Szent Péter apostol – 1. római pápa

Emlékezete, ereklyék

A II. század végén élt Gaius presbiter egy vitairatában egyértelműen kijelenti Péter és Pál ereklyéinek helyeit, „én pedig meg tudom mutatni az apostolok trófeáit. Mert ha te eljössz a Vatikánhoz vagy az ostiai útra, megtalálod ott azoknak a trófeáit, akik ezt az egyházat alapították” (Dr. Tóth K. János. Római virágszedés). A 354-ben íródott Deposito Martyrum c. irat megjelöli Pétert, a mártírt az eltemetés helyével. A XX. századi ásatások megerősítik az irat hitelességét, pontosságát. A Szent Péter-bazilika alatti ásatás úgy görög nyelvű grafitikkel, „Petros eni” (Péter itt van), mint a nem római hamvasztással, hanem keresztény módon eltemetés és a maradványok első századi korát megállapítva igazolták az ősidőktől folyamatos tiszteletet, amit a Vatikán dombján az a pont kapott, ahol most a Szent Péter-bazilika kupolája és főoltára alatti altemplom, Péter sírhelye van. Az ásatások látogatóinak bemutatnak ott egy sírt, és ősi tisztelettel körülvett csontmaradványokat is, amelyeket az Egyházi Állam Szent Péter csontereklyéinek tekint.

Péter és a papság

Személyét a római, görög- és keleti katolikusok az apostolok vezetőjeként és ezért az első pápaként tisztelik, hangsúlyozva, hogy a későbbi pápák az apostol-utódként fölfogott püspökök között elsők, aminél Péter elsősége sokkal fontosabb: Péter a Szentírás szerint közvetlen szemtanúja Krisztus föltámadásának. A katolikus hagyomány szerint 33-tól 67-ig szolgált. Az ortodoxok elismerik mint apostolt és pátriárkát, de nem ismerik el az egyház egyetemes fejének. A protestánsok egy része apostoli elöljáró voltát is vitatja.

A katolikus egyház Jézusnak az alábbi evangéliumi szavaiból vezeti le Péter pápaságát: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” ^{(Mt 16,18-19)}

Az evangélium szerint Jézus csak Péternek nyilatkozott ilyen értelemben, senki másnak. A szikla Péter, ez egyértelmű a petra-Petrosz ill. a kéfa-Kéfás megfelelésből. Krisztus az alapító, az építész szerepében jelenik meg, aki épít. A kő , illetve a szikla nem a „hitet” , hanem az élő embert jelöli, ezt maga Péter tanúsítja levelében (1Pét 2,5). Jézus csak Pétert nevezte sziklának, senki mást, jelezve hogy rá építi egyházát. A kulcsok egyrészt a tanítóhivatali tekintélyt jelentik, másrészről viszont a bíráskodást, vitás ügyek eldöntését is.¹

Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!”

Jn 21,15-17

Jézus feltámadásánál az üres sírhoz sietve az előbb odaérő János, a szeretett tanítvány szándékosan megvárja Pétert, és csak utána lép be a sírba, elismerve ezzel vezető szerepét (Jn 20,3-8).

A katolikus egyház tanítása, egyetértésben a keleti ortodox egyházakkal, de vitában a protestánsokkal általában, hogy az apostolok utódokra találtak a püspökökben (episzkoposzokban) , akiknek kézrátétellel adták tovább a helyi egyházak vezetésének feladatát. A kézrátételek sorozata az apostoloktól máig folytonos, azaz a mai püspökök is az apostolok utódainak tekintendők, akár a katolikus egyházban, akár a keleti ortodox egyházakban. A püspökök és papok az egyszerű hívők lelkipásztorai, hitbéli elöljárói, és azok voltak mindig is, apostol-utódként, lásd ApCsel 20,28 és Ef 4,11.

A katolikus egyháznak kifejezett felekezeti meggyőződése, amely minden más kereszténytől megkülönbözteti, hogy Péter apostol szentírási vezető szerepe az apostolok között, folytatódik a mindenkori római pápa személyében az apostol-utód püspökök között.

Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia

1. „A katolikus tanítás szerint a „kulcsok hatalma” az egyház fegyelmi és hivatali tekintélyére vonatkozik elsősorban a hit és az erkölcs kívánalmaira tekintettel (a Mennyek országának a kulcsai). Ám ez a hatalom jogot ad minden olyan ügy eldöntésére is, ami az egyház életében jelentős lehet. Úgy, ahogy az Iz 22,22-ben is (vö. Iz 9,6; Jób 12,14; Jel 3,7) a kulcs birtoklása az ország ügyeinek a közvetlen irányítására ad lehetőséget és jogot. Ebből a hatalomból erednek az egyházi elítélések, a kiközösítések, a bűnbocsánati, és a keresztségi fegyelem, a vezeklések kiszabása, és a törvényhozói, ill. bírósági hatalom. Az Ószövetségben is megtaláljuk ezt a hivatalt mint az úgynevezett udvarnagyi, avagy kormányzói tisztség. Ezt a hivatalt Izraelben Salamon vezette be (régészeti bizonyítékok vannak erre) az Egyiptomban meglévő tisztség (a „palota kormányzója”) alapján. Egyiptomban és Izraelben is ez a tisztség közvetlenül a fáraó, ill. a király után következett (vö. pl. Ter 41,39-44; Ter 43,19; 1Kir 18,3; 2Kir 15,5; 18,18), és minden olyan joggal fel volt ruházva a megbízott, mint a király. A kulcsok átadása Jézus korában teljesen közérthető szimbolikus tett volt, aminek megvolt a konkrét jelentése: a hatalom átruházása.” Dave Armstrong: 50 New Testament Proofs for Peter’s Primacy & the Papacy, ford.: depositum.hu ↩︎
2. „Ezt a megbízatást Jézus háromszor elismétli, amellyel egyrészt az ünnepélyességet fokozza, másrészt pedig jogi formát ad a hatalomátruházásnak, ugyanis a keleti világban a jogi szerződéseket ismételték meg háromszor tanúk jelenlétében (vö. Ter 23,3-18). Azaz Péter hivatalosan is megbízatást kap az egész nyáj pasztorálására. Hogy ebben a szövegben nem csupán a szokásosan magyarázott rehabilitálásról van szó, amellyel Jézus megbocsátja Péter háromszori tagadását, hanem egy tekintélyen alapuló hatalommal való felruházásról is, azt protestáns kommentátorok is elismerik, pl. Harnack, W. Bauer, Loisy, Cullmann stb. (vö. Benedikt Schwank: János. Agapé. 2001. 616. o.)” Dave Armstrong:50 New Testament Proofs for Peter’s Primacy & the Papacy, ford.: depositum.hu ↩︎
3. „Péter neve mindig az első az apostolok névlistájában. Máté ráadásul még külön „az első”-nek is nevezi (Mt 10,2), amelyre, ha csak egyszerű felsorolás lenne, nem lett volna szükség, és így a „az első” (prótosz) szócskát elativusi, érték kiemelésre, rangsorolásra használatos jelentéssel kell értelmezni, amellyel Máté Péter kiemelkedő, elsőrangú szerepére utal. Ezt a véleményt képviseli Walter Bauer is, az újszövetségi görög nyelv híres professzora. Az iskarióti Júdás, ugyanilyen értelemben, mindig az utolsó helyen van megemlítve.” Dave Armstrong: 50 New Testament Proofs for Peter’s Primacy & the Papacy, ford.: depositum.hu ↩︎