Jézus Krisztus
Názáreti Jézus vagy Jézus Krisztus, gyakran csak Jézus vagy Krisztus a kereszténység központi alakja, a világtörténelem egyik legismertebb és legnagyobb hatású személye. A legtöbb kutató bizonyítottnak találja, hogy létezett a Jézusnak nevezett személy, a köré keltett legendákról azonban különféleképpen gondolkodnak. A többségi keresztény nézet szerint Jézus maga a megtestesült Isten, a Szentháromság tagja. A Szentháromság-tagadó felekezetek és a többi ábrahámi vallás (judaizmus, iszlám) Jézus-képe ettől eltér; mindegyik elveti Jézus isten-mivoltát. Az iszlám szerint Jézus csak az egyik a legfőbb próféták közül, a judaizmus szerint pedig hamis messiás volt; ahol a Talmud szól Jézusról, a lehető legsötétebb színben festi le. Születését a keresztény világ december 25-én, karácsonykor ünnepli, kereszthalálára nagypénteken emlékezik, föltámadását pedig húsvétkor ünnepli. Egykor feltételezett születési évétől számítják a mai (keresztény) világ időszámítását (gregorián naptár).
Születése
Kr. e. 4. körül, Betlehem
Halála
Kr. u. 33, Jeruzsálem
Sírhely/Kegyhely
Szent Sír-templom, Jeruzsálem
Ünnepnapja(i)
december 24, karácsony (születése)
húsvét (kereszthalála)
Az evangéliumok szerint Betlehemben született. Születését csodálatos jelek kísérték. Gábriel angyal az angyali üdvözletben hírt ad Szűz Máriának, hogy gyermeke fog születni, és Jézus lesz a neve. Szűz Mária szűzen foganta Jézust (Mária örök szüzessége). A napkeleti bölcsek látták a zsidók új királyának betlehemi csillagát, ezért elutaztak hozzá, hogy hódoljanak neki. Józsefet, Mária jegyesét angyal értesítette, hogy a család meneküljön el Egyiptomba. Heródes kiirtatta a Jézussal nagyjából egyidős kisfiúkat, halála után ugyancsak egy angyal segített a családnak a visszatérésben. Názáretben telepedtek le, és Jézus itt nőtt fel. A kisfiú kitűnt okosságával, amikor a templomban tanított tizenkét évesen, megmutatkozott elkötelezettsége Isten felé (Lk 2,40-52). Ezzel lezárult gyermekkorának története, amelyet elsősorban Lukács evangéliuma tartalmaz.
6. századi ikon az egyiptomi Szent Katalin-kolostorban Forrás: Wikipédia
Tanítói szolgálatát megelőzően a pusztába ment, ott negyven napig böjtölt, és kísértéseket utasított el. Keresztelő János bemerítette (vö. megkeresztelte), majd tizenkét tanítványt gyűjtött maga köré, ill. további hetvenkettőt is kiválasztott. Velük járta Izraelt, tanította a népet és erkölcsi útmutatásokat adott nekik; gyógyító volt és ördögűzést is többször végzett. Tanítását főleg példabeszédekben fejtette ki, kiemelkedő tanítása az ún. hegyi beszédek. Útjai során találkozott a nép vezetőivel, az írástudókkal és a farizeusokkal. Vitázott Isten országáról, feddően beszélt velük, emiatt azok meggyűlölték, és arra az elhatározásra jutottak, hogy megölik Jézust.
Mintegy hároméves működése, tanító évei értek véget az utolsó vacsorát követő megfeszíttetéssel. Húsvét idején ellenségei lefizették egyik tanítványát, Júdást, hogy árulja el tartózkodási helyét. Ezekkel az eseményekkel kezdődik a szenvedéstörténete. Júdás árulását követően a hatóságok a zsidó nagytanács megbízásából letartóztatták Jézust, megvádolták és átadták a római helytartónak, Quintus Pontius Pilatusnak, annak ellenére, hogy ő nem találta semmiben vétkesnek megkorbácsoltatta, s keresztre feszítésre ítélte, mivel a jelenlévő zsidó tömeg Barabás szabadon bocsátását szavazta meg vele szemben. A keresztet Jézusnak magának kell felvinnie a Golgota hegyére. Ennek eseménytörténete a mai keresztút, a tizennégy stációval.
Kereszthalála után eltemették, de harmadnapra a sírt nyitva találták, s Jézust nem találták a sírban: az Újszövetség szerint feltámadt. Ezután mint feltámadt Krisztus jelent meg tanítványainak, megbízatást adott nekik pünkösdkor, hogy vigyék tovább az örömhírt (evangéliumot). Legvégül a tanítványok látták felemelkedni őt a felhők fölé.
A keresztény hagyomány szerint „feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, ott ül az Atyaisten jobbján” és közbenjáróként működik Isten és az emberek közt, és majd visszatér ítélni élőket és a feltámadó holtakat az utolsó ítéletkor.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
Efezus
