Szent Mária Magdolna
Mária Magdolna vagy Mária Magdaléna az Újszövetségben szereplő bibliai személy. Alakjával találkozhatunk az apokrif iratok között is. A katolikus, az ortodox és az anglikán egyház szentként tiszteli.
Nevének jelentése: a Magdalából való Mária. Az életével kapcsolatos dolgok vita tárgyát képezik.
Irgalmas Istenünk, kinek feltámadott Fia, a mi Urunk, Jézus Krisztus Mária Magdolnát az apostolok apostolává tette, kérünk, add meg nekünk az ő közbenjárására, hogy mi is az élő Krisztust hirdessük, és megláthassuk dicsőségedben Őt, aki veled és a Szentlélekkel egységben él és uralkodik mindörökkön örökké!
Születése
(ismeretlen), Magdala
Halála
1. század, Efezus
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
július 22.
Jelképe(i)
Védőszentje
bűnbánók, megtérők, nők, szemlélődő élet, jámborságukért kigúnyoltak, gyógyszerészek, fodrászok, kesztyűkészítők, cserzővargák
Az Újszövetségben
Forrás: Wikipédia
Mária Magdolna megtérése, Paolo Veronese Az evangéliumok összesen hét alkalommal említik Jézus különböző női kísérőinek neveit (Mt 27,55-56; Mt 28,1; Mk 15,40-41; Mk 16,1; Lk 8,2-3; Lk 24,10; Jn 19,25). A felsorolások közül hat Mária Magdolnát említi elsőként, a hetedik bejegyzés Jézus anyját helyezi a sor elejére, míg másutt Mária Magdolna egyedül szerepel.
- A Jézussal való kapcsolatában Máriát úgy mutatják be, mint a nő, aki „szolgálatára volt”, ill. aki „gondoskodott róla”. (Mk 15,41; Lk 8,3)
- A négy evangélium pontosan megegyezik abban, hogy a Jézus temetése utáni napon Mária Magdolna azok között volt, akik először a sírhoz mentek. (Mt 28,1; Mk 16,1; Lk 24,10; Jn 20,1)
- Az utolsó evangéliumi megjelenésekor pedig – Márk és János evangéliumában – ő az, aki először beszél a sírnál a feltámadt Jézussal (Mk 16,9; Jn 20,16), de Máté evangéliuma szerint is, amikor Jézus először megjelent, a másik Mária (Jézus anyja?) társaságában ott volt Mária Magdolna is. (Mt 28,9)
- A fentieken kívül mindössze még egyetlen megjegyzés szerepel az evangéliumokban, amely Mária Magdolna „lelki betegségére” utal. Ezt a Lukács-féle bemutatásban találjuk. (Lk 8,2) Majd az utalás megismétlődik a feltámadási jelenetben. (Mk 16,9)
2016 óta a katolikus egyház az „apostolok apostolaként„, továbbá védőszentként tiszteli.
Bánjuk bűneinket, tanuljunk Krisztustól, találkozzunk Vele!
Ez a bűnbocsánat és az Eukarisztia szentségével élés!
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
