Tiszteletreméltó Kaszap István Vilmos
Kaszap István gyermekkora és ifjúsága a vallásos neveltetés és a közösségi szolgálat jegyében telt Székesfehérvárott. A ciszterci gimnáziumban nemcsak tanulmányi eredményeivel, hanem jellemével is kivívta társai elismerését: emlékezetükben segítőkész és finom lelkű fiúként maradt meg. Életének fordulópontját a gimnáziumi évek végén tartott lelkigyakorlat jelentette, ahol világossá vált számára, hogy életét Istennek szentelve, a jezsuita rend szegénységet és apostoli lelkesedést hirdető közösségében kívánja leélni.
Úr Jézus Krisztus, te azt mondtad, „ha valaki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét, és kövessen engem”, tekints hű szolgádra, Kaszap Istvánra, és az ő közbenjárására add meg nekünk a kegyelmet, amit most kérünk tőled: (kegyelem megnevezése)! Add, hogy az ő példájára mi is mindig hűségesen szolgáljuk a szeretet székhelyét, Szentséges Szívedet! Végül, kérünk add, hogy Kaszap Istvánt, a magyar fiatalok példaképét mielőbb boldogjaink között tisztelhessük! Ámen.
Születése
1916. március 25., Székesfehérvár
Halála
1935. december 17., Székesfehérvár
Boldoggá avatása
* folyamatban *
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Prohászka Ottokár-emléktemplom
Ünnepnapja(i)
november 13.
Jelképe(i)
Védőszentje
1934 nyarán megkezdett budai újoncévei alatt Kaszap István teljes odaadással vetette bele magát a szerzetesi fegyelembe és a lelki életbe. Ezt a felfelé ívelő időszakot szakította félbe egy drasztikus betegség: egy vírusos fertőzés következtében testén gennyes, lázzal járó kelések jelentek meg. Bár súlyos műtéteken esett át, és fájdalmai gyakran elviselhetetlenek voltak, környezete csodálattal adózott panasztalan, hősies magatartásának. Egészségi állapota miatt végül kénytelen volt elhagyni az újoncházat, de azzal a reménnyel tért haza szüleihez, hogy felépülése után folytathatja hivatását.
Az otthon töltött hónapok alatt állapota tovább romlott; egy mandulaműtétet követően torkában daganat keletkezett, amely légzési nehézségeket és fulladást okozott. Utolsó óráiban, amikor a gégemetszés után már beszélni sem tudott, egy rövid levélben búcsúzott el családjától, halálát „mennyei születésnapként” értelmezve. 1935. december 17-én hunyt el, alig 19 évesen, példát mutatva a szenvedés keresztényi elfogadásából és az örök életbe vetett rendíthetetlen hitből.
Halálát követően Kaszap István tisztelete szinte azonnal népmozgalommá vált. Sírja a székesfehérvári Prohászka-templomnál zarándokhellyé alakult, és a hívők ezrei tulajdonítottak neki csodás imameghallgatásokat. A hivatalos boldoggáavatási eljárás már 1941-ben megkezdődött, és az összegyűjtött dokumentációt a háború után Rómába is eljuttatták, jelezve a folyamat nemzetközi jelentőségét és a magyar egyház elkötelezettségét.
A folyamat betetőzését azonban a politikai fordulat megakadályozta. 1949-ben az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) lecsapott a Kaszap-titkárságra, lefoglalták az iratokat, és több mint húszezer dokumentált imameghallgatást semmisítettek meg tűzzel, próbálva eltörölni a fiatal jezsuita emlékezetét. A hatalom erőszakos fellépése ellenére a népi áhítat titokban tovább élt, és a rendszerváltás közeledtével, 1984-ben már nyilvános megemlékezéseket is tarthattak tiszteletére. A boldoggáavatási per 1990-es hivatalos újraindítása óta Kaszap István emléke továbbra is a magyar katolikus ifjúság egyik legfontosabb spirituális viszonyítási pontja.
Forrás: Magyar Kurír; jezsuita.hu; Mindszenty Alapítvány
