Kaszap István jezsuita novícius, 19 éves korában hunyt el gégerákban. Sokan kérik közbenjárását máig imáikban, Rómában boldoggáavatási eljárása folyamatban van.
Liturgikus emléknapja: november 13.
A hét szentje sorozatban Farkas László atya elmélkedik róla Koronkai Zoltán SJ viceposztulátor, a Kaszap István boldoggáavatási ügyéért felelős jezsuita szerzetes könyve alapján.
Kaszap István, a 20. század egyik legtisztább életű magyar katolikus alakja, 1916-ban született Székesfehérvárott, és már fiatalon elkötelezte magát a jezsuita szerzetesi hivatás mellett. Tanulmányai során segítőkészségével és mély lelkiségével tűnt ki, majd 1934-ben megkezdte noviciátusát a budai újoncházban. Szerzetesi életét azonban hamarosan súlyos, vírusos fertőzés és fájdalmas daganatos betegség törte meg, amelyet hősies türelemmel és Istenbe vetett bizalommal viselt. Rövid, de intenzív szenvedés után 1935 decemberében hunyt el, hátrahagyva szüleinek egy reményteli búcsúlevelet a mennyei találkozásról. Halála után életszentségének híre gyorsan elterjedt, sírja zarándokhellyé vált, és számos imameghallgatást kötöttek a nevéhez. Noha boldoggáavatási folyamatát a kommunista diktatúra és az ÁVH erőszakos fellépése hátráltatta, tisztelete a mai napig töretlen. Az eljárás 1990-es újraindítása óta a magyar hívők közössége továbbra is várja hivatalos elismerését.
Úr Jézus Krisztus, te azt mondtad, „ha valaki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét, és kövessen engem”, tekints hű szolgádra, Kaszap Istvánra, és az ő közbenjárására add meg nekünk a kegyelmet, amit most kérünk tőled: (kegyelem megnevezése)! Add, hogy az ő példájára mi is mindig hűségesen szolgáljuk a szeretet székhelyét, Szentséges Szívedet! Végül, kérünk add, hogy Kaszap Istvánt, a magyar fiatalok példaképét mielőbb boldogjaink között tisztelhessük! Ámen.
