Sziriciusz – 38. római pápa

Sziriciusz Rómában született, és már Libériusz pápa idején diakónusként szolgált. A papi hivatás iránti elhivatottsága révén a klérus befolyásos tagjává vált, és megválasztása a legfőbb egyházi hivatalra nem volt meglepetés, annak ellenére, hogy Ursinus ellenpápa is pályázott a tisztségre. Sziriciusz pontifikátusa az egyházi hatalom megújításáról szólt. Nevéhez fűződik a „pápa” (Papa) szó első hivatalos használata a római püspöki tisztség szinonimájaként. Ezzel a címmel Sziriciusz dogmatikai igényt támasztott a keresztény egyház egészének vezetőjeként, megerősítve Róma elsőbbségét. Ezzel egy időben megkezdődött a pápai rendeletek (decretalis) kibocsátásának gyakorlata is.

Sziriciusz a dogmatikai kérdésekben szigorú vonalat képviselt, és számos, több évszázados hagyományt megalapozó döntést hozott. Leveleiben kiemelt fontosságúként kezelte az egyházfegyelem meglétét, és jelentős mértékben reformálta meg a keresztség, a szentelések, a böjt és a gyónás gyakorlatát. Legmeghatározóbb, máig érvényes intézkedése a papi cölibátus bevezetése volt, amelyet az általa 386-ban összehívott zsinat eredményeként vezettek be. Ez a szabály előírta a papi nőtlenséget, és a már nős papok számára a házasélettől való tartózkodást. Ez a döntés alapvetően átformálta a nyugati egyházi rendet.

A pápa kiemelkedő politikai érzékkel rendelkezett, amivel sikerült egységes mederbe terelnie az egyházat, elfogadtatva annak legfőbb hatalmát. Segítségével sikerült megegyezni az eretneknek számító priszcilliánusokkal is, valamint sikeresen kivédte az évek óta húzódó Meletiosz-féle egyházszakadást, ami a keleti egyházakkal való feszültséget csökkentette. Ezzel a római püspök hatalma nem csupán elméleti, hanem gyakorlati szinten is megerősödött az egyházon belül.