Anasztáz, I. – 39. római pápa

I. Szent Anasztáz mindössze két esztendőt felölelő pontifikátusa a 399. november 27-től 401. december 19-ig terjedő időszakot öleli fel. A római zsinat Sziriciusz pápa halálának másnapján választotta meg az egyház élére, ám rövid hivatali ideje ellenére is mély nyomot hagyott a korai keresztény egyház életében. Életének és származásának részletei homályban maradtak az utókor számára, azonban dogmatikai döntései és vitái jól behatárolják pápai tevékenységét.

Az Anasztáz pápaságának elején meghozott egyik jelentős döntése az alexandriai Órigenész írásaival kapcsolatos állásfoglalás volt. A pápa elítélte a teológus bizonyos tanításait, ám egyedi megközelítéssel nem rendelte el műveinek teljes betiltását. Érvelése szerint a hívőknek ismerniük kell a hamis tanításokat is annak érdekében, hogy felismerhessék az igazságot, ezzel téve lehetővé a tudatos hitgyakorlást.

A pápa nevéhez fűződik továbbá egy liturgikus reform, amely a mai napig érvényben van: elrendelte, hogy a misén elhangzó evangéliumot a hívők és a papság egyaránt állva hallgassák végig. Ez a gesztus az evangéliumi üzenet iránti tiszteletet és a Krisztusi szó tiszteletteljes fogadását fejezi ki, kiemelve az evangélium jelentőségét a liturgián belül.

Anasztáz bő kétéves pápaságának azonban kétségkívül a donatizmus elleni fellépés adta a legnagyobb súlyt. A donatista mozgalom Karthágóban összpontosult, és az egyházon belüli világiasodást és a hívek laza erkölcsét sérelmezte, azt állítva, hogy csak az erkölcsileg tiszta papok által kiszolgált szentségek érvényesek. Ez az eretneknek minősített tanítás komoly megosztottságot okozott az észak-afrikai egyházban.