Szent András apostol
Szent András apostol meghívása előtt halász volt, Betszaidából származott (Jn 1,44), Kafarnaumban lakott, öccsével Simon Péterrel dolgozott együtt.
Istenünk, ki Szent Andrást apostoloddá és vértanúddá tetted itt a földön, kérünk, engedd, hogy Egyházad állandó pártfogója legyen a mennyben!
Annak idején éppen hallgatta Keresztelő János tanítását a pusztában (Jn 1,35-42), amikor János rámutatott a Prófétára: „Íme az Isten báránya!„. Jánossal, a kisebbik Zebedeus fiúval Jézus után lopakodtak, megismerkedtek Vele, aznap nála is maradtak.
A galileai tenger partján ismét találkoztak a Prófétával. Az megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek”. Partra futtatták a hajót, otthagyták és követték a Mestert.
Születése
1. század, Betsaida
Halála
60. körül, Petra
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
november 30.
Jelképe(i)
fehér hajú, szakállú idős ember, irattekerccsel vagy evangéliummal a kezében, András-kereszt
Védőszentje
Skócia, Oroszország, Ukrajna, Románia, Szicília, Görögország, Amalfihalászok
A tanítványok között tanultak, járták az országot (Mk 1,16-18; Mk 3,17; ApCsel 1,13). Néha visszatértek a hajóhoz, hogy a szorongatott Mestert a parttól távolabb vihessék, vagy átvihessék a túlpartra. Három eseménynél találkozunk vele. Péterrel és Jánossal az idők végének jelei felől kérdezték Jézust (Mk 13,3); ott van az első kenyérszaporításnál (Jn 6,8); és szól azoknak a görögöknek az érdekében, akik Jézussal szerettek volna találkozni (Jn 12,22).
A Mester mennybemenetele után András előbb Palesztinában, azután az Alduna vidékein Scythiában, Epirusban és Thráciában térített (Dél-Oroszországban és a Balkánon), majd Achajába, Patras városába ment téríteni. Elfogták, bálványáldozatra akarták kényszeríteni, ezt azonban nem tette meg. Börtönbe vetették, és bár a nép ki akarta szabadítani, András annyira vágyakozott a vértanúságra, hogy végül is ráhagyták. „X” formájú keresztet készített számára a helytartó, amit András boldog örömmel fogadott. Az ilyen keresztet azóta is András keresztnek nevezik. Két napig függött élve a keresztjén, de még ott is Krisztusról prédikált, valószínűleg 70-ben történt ez. Testét Maximilla vette magához, illően eltemette.
Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza.
Neki tulajdonítják egyes szerzők az apokrif, nem kánoni ‘András (és Máté) cselekedeteit‘. Ennek a műnek részletei hivatkozásokban és gnosztikus átdolgozásban maradtak fenn.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
Szent Bertalan apostol
