Szent János evangéliuma szerint András volt az első tanítványok egyike, aki felismerte Jézusban a Messiást, és elvezette hozzá testvérét, Simont, a későbbi Pétert. A Galileai-tó partján Jézus maga hívta meg őt, hogy „emberhalász” legyen. Az apostolok szétválása után András Kis-Ázsiában, a Fekete-tenger környékén, majd Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. A hagyomány szerint 60 körül, az achaiai Patraszban feszítették keresztre, amelyet átlósan ácsoltak össze – innen ered az András-kereszt elnevezés.
A legenda elbeszéli, hogy a helytartó előtt bátran megvallotta Jézust, és örömmel fogadta a kereszthalált. Amikor meglátta a keresztet, üdvözölte azt, mert Krisztus áldozata révén számára a megváltás jele volt. Két napig függött a kereszten, imádságban és tanúságtételben, míg harmadik nap meghalt. Halálát csodás fény kísérte, jelezve, hogy Krisztus magához fogadta hűséges apostolát. Ereklyéit évszázadokon át tisztelték, ünnepét november 30-án üli az Egyház.
Istenünk, ki Szent Andrást apostoloddá és vértanúddá tetted itt a földön, kérünk, engedd, hogy Egyházad állandó pártfogója legyen a mennyben!
