Szent Iréneusz Adversus Haereses című művének megjelenése

180 körül Szent Iréneusz az Adversus Haereses című művében meghatározza az „eretnek” szó fogalmát, valamint elsőként próbál meg választ adni a gnosztikus és más, a katolikus tanítástól eltévedt eretnekségek tanításaira.

Iréneusz kivándorolt néhány szír kereszténnyel, és 177 körül a Római Birodalom galliai részén telepedett le Lugdunumban, a mai Lyonban. Itt 177-ben, Marcus Aurelius uralma alatt keresztényüldözés tört ki. Ekkor Iréneusz a lyoni közösség papja volt. A feladata az volt, hogy a bebörtönzött foglyokkal törődjön, akik rajta keresztül tudták tartani a kapcsolatot az egyházközösséggel.

A város papjai, akik közül sokan a hitükért börtönben voltak, 177-ben vagy 178-ban Rómába küldték egy Eleutherosz pápához írt, a montanizmusról szóló levéllel. Rómában ismerte meg az egyházat fenyegető gnosztikus felfogást. Visszatérése után Lyon első püspöke Photinusz, már vértanúhalált szenvedett, helyére őt választották püspökké.

Az eretnekség ellen (Adversus Haereses) ímű művet egyik barátja kérésére írta, aki szerette volna megismerni Valentinus gnosztikus rendszerét. Itt a maga nézetéből megismerteti Valentinus gnoszticizmusát, de szembe is állítja vele az egyházi tanítást, majd a gnoszticizmus egész történetét ismerteti Simon Mágustól kezdve. Ezután az egész rendszert cáfolja a Szentírásból, az értelemből s a hagyományból vett érvekkel, a könyv végén pedig a kiliazmust fejtegeti.

Az öt könyvből álló írás egyik lényege, hogy a láthatatlan Isten annyira szereti az emberiséget, hogy emberré lett. Iréneusz párhuzamot von Ádám, az első ember és Krisztus között. A teremtés eredményeképpen szerinte nem egy tökéletes világ jött létre, hanem egy olyan, amelyben az embernek megadatott a lehetőség, hogy állandóan tökéletesítse magát. A bűnbeesés nem véletlenszerű dolog, és nem a Sátán diadala, hanem arra szolgált, hogy letörje Ádám büszkeségét és gőgjét, és a folyamatos önfejlesztésre késztesse. Az Ószövetség kegyetlenkedései ezért a kezdetleges emberi természet velejárói voltak. Jézus szintén ebben a fejlődési folyamatban segíti az emberiséget. Jézus emberré lett, és Isten a saját örökké való életében akarja az emberiséget részesíteni úgy, hogy az ellentmondással teli emberi természetünket ne törje össze. Ez minden képzeletet felülmúló beteljesedés lesz az Istennel való közösségben.