Folytatódnak a keresztényüldözések a Római Birodalomban

Antoninus Pius és Marcus Aurelius alatt is folytatódnak a keresztényüldözések a Római Birodalomban, amelynek áldozatul esik Szmirnai Szent Polikárp (155), Szent Jusztinusz (163) és a lyoni vértanúk (177).

Titus Aelius Hadrianus Antoninus Pius (86. szeptember 19. – 161. március 7.) a Római Birodalom császára i. sz. 138-tól 161-ig.

Antoninus tekintélyes szenátori családban született Itáliában. A rangjának megfelelő állami hivatalokat viselt, 120-ban consul volt, majd Hadrianus császár előbb Itália egyik proconsuli, majd Asia provincia kormányzói tisztségét bízta rá. Bekerült Hadrianus kegyeltjei közé, feleségül vette a császár unokahúgát, Faustinát, majd a gyermektelen Hadrianus fiává és örökösévé fogadta. 138-as trónra lépését követően megkapta a Pius („jámbor”) melléknevet, mert kegyelmet adott az elődje által halálra ítélteknek (vagy mert kiharcolt a szenátusban fogadott apja istenné nyilvánítását). Uralkodása idején a Római Birodalom hatalma csúcspontjára érkezett, lakói a Pax Romana nyugalmát élvezhették, mert sem külső ellenség, sem belső lázadás nem jelentett veszélyt és Antoninus is csak uralma legelején indított egy kisebb jelentőségű hadjáratot a mai Dél-Skócia meghódítására; az új határ mentén építtette meg Antoninus falát.

Antoninus Pius tehetsége elsősorban az államigazgatásban nyilvánult meg. Utakat és vízvezetékeket építtetett, jogi reformokat vezetett be (többek között az ártatlanság vélelmét), könnyített a rabszolgák helyzetén és elősegítette felszabadításukat. A római császárok között szokatlan módon utódaira (fogadott fiaira, Marcus Aureliusra és Lucius Verusra) tele kincstárat hagyott.

Imperator Caesar Marcus Aurelius Verus Augustus, általánosan elterjedt néven Marcus Aurelius császár, született Marcus Annius Catillius Severus (Róma, 121. április 26. – Vindobona vagy Sirmium, 180. március 17.) – a Római Birodalom császára (161 – 180), sztoikus filozófus, író.

Machiavelli szerint az „öt jó császár” közül az utolsó, ő a „római béke” időszakának utolsó császára is, a viszonylagos stabilitás időszakának utolsó császára, amely még Augustus uralkodása alatt kezdődött.

Uralkodását katonai konfliktusok jellemezték. Keleten a Római Birodalom sikeresen harcolt az újjáéledt Pártus Birodalommal és a lázadó Örmény Királysággal. Marcus Aurelius legyőzte a markomannokat, a kvádokat, a szarmata jazigokat a markomann háborúkban. Ezek és más germán népek azonban továbbra is fenyegetést jelentettek a birodalom számára és a fegyverszünet ellenére nagyon gyorsan kiújultak a fegyveres konfliktusok. Ezenkívül 165-166 körül kitört az ún. „antoninusi pestis” néven ismert súlyos járvány, amely hosszú időn át pusztította a birodalom lakosságát.

Az uralkodása végén, 170 és 180 között született Elmélkedések című írásai jelentős forrásai az ókori sztoikus filozófia modern kori megértésének. Ezeket az írásokat filozófusok, uralkodók és politikusok méltatták még évszázadokkal a halála után is.