Zaccaria Szent Antal Mária
Zaccaria Szent Antal Mária 1502-ben született Cremonában, előkelő családból. Ártatlan életet élt, különösen a szegényeket gondozta. Orvosnak készült Páduában, kitűnő eredménnyel tanult, hitoktatással is foglalkozott.
Istenünk, kérünk, add meg, hogy Szent Pál apostol szeretetével törekedjünk Jézus Krisztus mindent felülmúló ismeretére, amint Zaccaria Szent Antal is e megismerés birtokában hirdette Egyházadban fáradhatatlanul az üdvösség igéjét.
26 éves korában, 1528-ban pappá szentelték. Mindenkinek mindene lett. Honfitársai a „haza atyja” és az „angyal” jelzővel tüntették ki. Milánóban folytatta szeretet-tevékenységét. Munkatársakat keresett és talált, akik önzetlenül tudtak dolgozni. Bevádolták egyesek az inkvizíciónál irigységből (két alkalommal is: 1534-ben és 1537-ben), ám a vizsgálatok őt igazolták, sőt megkapta III. Pál pápa támogatását.
Születése
1502. december, Cremona, Milanói Hercegség, a mai Olaszország területén
Halála
1539. júliu 5., Cremona, Milanói Hercegség, a mai Olaszország területén
Boldoggá avatása
1890. január 3., XIII. Leó pápa
Szenté avatása
1897. május 15., XIII. Leó pápa
Sírhely/Kegyhely
Szent Pál Kolostor, Milánó
Ünnepnapja(i)
július 5.
Jelképe(i)
fekete ruha, liliom, kehely, kereszt
Védőszentje
barnabita rend
1533-ban megalapította a Szent Pálról elnevezett (paulánusok) rendjét. Szabályzatot és nevet adott az 1530-ban Torelli Lujza által alapított női rendnek, a „Szent Pálról nevezett angelikák szerzetének”. Ezek a rendek a hívek erkölcseinek javítására szolgáltak. Egyesült erővel sikeresen reformálták meg az északolasz területen az erkölcsi életet. Kezdeményezésére terjedt el a negyvenórás szentségimádás gyakorlata.
Egy viszály elsimítására Guastallába utazott, sikeresen békítette meg a polgárokat, de súlyos betegségbe esett. Édesanyjához szállíttatta magát, és hozzátartozói körében Cremonában halt meg, 1539. július 5-én. Testét Milánóba vitték és az angelika apácák templomában temették el. Halála után néhány évvel a rendjük megszerzett egy kolostort a külvárosban. Erről a Barnabás kolostorról nevezték el később a paulánusokat barnabitáknak. 1890-ben XIII. Leó pápa boldoggá, 1897-ben pedig szentté avatta. Szent Pál levelével, kereszttel és szentségmutatóval ábrázolják.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
