Szent Sanz Péter püspök, vértanú
Szent Sanz Péter 1680. szeptember 3-án született a spanyolországi Ascóban, és 17 éves korában belépett a léridai domonkos rendbe, ekkor vette fel a Péter nevet. 1704-ben pappá szentelték, majd Zaragózában tanított és lelkipásztorkodott a spanyol örökösödési háború sújtotta területeken. Már fiatalon kitűnt teológiai tudásával és hithirdetői képességeivel, amelyek később a Fülöp-szigeteki misszióban is meghatározó szerepet kaptak.
32 éves korában a távoli Fülöp-szigetekre jelentkezett misszionáriusnak, ahol 1713-ban Manilába érkezett, majd a kínai szárazföldre küldték. Sanz csendes kitartással kezdte meg munkáját Fogan városában, ahol újjáélesztette a domonkos harmadrendet és a rózsafüzér társulatot. 1723-ra hetven írni-olvasni tudó keresztényt nevelt ki, és helyettes provinciálisként a missziók vezetését is ellátta, gondoskodva a keresztény közösségek lelkipásztori felügyeletéről.
Születése
1680. szeptember 3., Asco
Halála
1747. május 26., Fócsov
Boldoggá avatása
1893. május 14., XIII. Leó pápa
Szenté avatása
2000. október 1., Róma, Szent II. János Pál pápa
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
június 03.
Jelképe(i)
Védőszentje
A keresztényüldözés 1723-ban érte el a missziót, és Sanznak hat éven át rejtekhelyéről kellett irányítania a híveket. 1730-ban püspökké szentelték, ám ezt csak a rendfőnök és a pápa parancsára fogadta el. A püspök nemcsak a missziók és hithirdetők vezetésére törekedett, hanem a helyi papképzés előmozdítására is, biztosítva, hogy kínai jelöltek tanulhassanak a manilai kollégiumokban.
1739 után Sanz püspök segédpüspökei mellett is aktívan vezette a missziót, ám 1746-ban a keresztényellenes erők rajtaütésével őt és társait letartóztatták Foganban, majd Fócsovba vitték. A több hónapos per során Sanz rendíthetetlenül kiállt hite mellett, ám a császári döntés 1747. május 26-án lefejezésre ítélte őt, míg társait későbbi halállal sújtották.
Sanz püspök halála után hősies missziós munkáját és vértanúságát XIV. Benedek pápa 1748-ban elismerte. A domonkos rend vezetője körlevélben dicsérte példaértékű buzgóságát, amely a missziós lelkületet új erővel töltötte fel. Boldoggá XIII. Leó pápa avatta 1893-ban, emléket állítva neki mint a hit és a misszió hősének, aki életével és halálával tanúságot tett Krisztus iránti hűségéről.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
