Kosztka Szent Szaniszló jezsuita novícius

Kosztka Szent Szaniszló főnemesi családból származott, 1550. október 28-án született a lengyelországi Rostkowóban. Apja közéleti embert akart belőle nevelni, ezért a bécsi jezsuita kollégiumba küldte tanulni. II. Miksa azonban 1565-ben bezáratta a kollégiumot.

Szaniszló ugyanezen év decemberében súlyos beteg lett, ugyanakkor misztikus élményekben kezdett részesülni: angyalok áldoztatták meg, a Szűzanya meglátogatta karján a kicsi Jézussal, és meghívta a jezsuiták közé. Fölépülése után a fiú buzgón tanult. Mivel Bécsben nem volt lehetősége belépni a rendbe, 1567-ben titokban elhagyta a várost. Augsburgba ment, és jelentkezett Canisius Szt Péternél, a német tartományfőnöknél, aki először Dillingenbe, majd ajánlólevéllel, benne a „nagyszerű dolgokat remélünk tőle” szavakkal Rómába küldte. Szaniszló gyalog kelt át az Alpokon. Borgia Szent Ferenc vette föl novíciusnak. A római kollégiumban a legalantasabb szolgálatokat végezte. 1568-ban tett egyszerű fogadalmat. Augusztus 5-én megmondta, hogy tíz nap múlva meghal. 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén valóban meghalt. Sírja a Quirinali Szt András-templomban található (a sekrestye fölött a szoba, ahol meghalt).

1605-ben, a jezsuiták közül elsőként avatták boldoggá. 1671-ben Lengyelország védőszentjévé nyilvánították. Emellett a novíciusok, diákok, haldoklók és reménytelen betegek patrónusa. 1726-ban avatták szentté. November 13-án emlékezünk rá.