Konklávé

A konklávé a katolikus egyházban a pápaválasztásra szolgáló titkos ülés, amelyet a bíborosok tartanak, amikor a pápa meghal vagy lemond. A szó maga a latin cum clave kifejezésből ered, ami egyrészt azt a zárt helyiséget jelöli, ahol a pápaválasztás zajlik, másrészt a bíborosok közösségének megnevezése, akik részt vesznek a választáson.

A konklávé rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen itt döntenek arról, ki vezeti tovább a világ egyik legnagyobb vallási közösségét. Ki lesz Szent Péter utóda. A választás szigorú szabályok szerint zajlik: naponta négyszer is szavazhatnak, és a sikeres döntéshez kétharmados többség szükséges. Amíg nincs új pápa, addig fekete füst száll fel a Sixtus-kápolna kéményéből; ha megszületik a döntés, fehér füst jelzi a világnak: „Habemus papam!” – Pápánk van.

Néhány adat a XX. századi konklávék történetéből:

• 1903 – X. Piuszt a 7. szavazás alkalmával választották meg, a konklávé 5. napján (a mai, naponta 4 szavazást előíró szabály ekkor még nem létezett).
• 1913 – XV. Benedek a 10. szavazás után lett pápa, a 4. napon.
• 1922 – XI. Piuszt a 14. szavazás után választották meg az 5. napon.
• 1939 – XII. Piusz 3 forduló után nyerte el a szavazatok többségét, a 2. napon. (XII. Piusz valójában már a második szavazás alkalmával többséget szerzett, de az ő kérésére egy harmadik fordulóra is sor került. Ez volt egyébként a történelem legrövidebb konklávéja, kevesebb mint 26 óráig tartott.)
• 1958 – XXIII. János a 11. szavazást követően nyert, a konklávé 3. napján.
• 1963 – VI. Pált a 6. forduló után választották meg, szintén a 3. napon.
• 1978 – I. János Pál a 4. szavazás után lett pápa, a 2. napon.
• 1978 – II. János Pál a 8. forduló után, a 3. napon szerezte meg a szavazatok többségét.

Részlet az Universi Dominici gregis kezdetű konstitúcióból:

Különös figyelmet akarok szentelni a Konklávé ősi intézményének: a rá vonatkozó szabályokat és gyakorlatot nem egy Elődöm szentesítette és ünnepélyes rendelkezésekkel is meghatározta. A figyelmes történeti vizsgálódás ennek az intézménynek nem csak alkalmasságát erősíti meg – azon körülmények miatt, melyek közepette létrejött és lassanként törvényes megfogalmazást nyert –, hanem hasznosságát is a választás rendezett, gondos és szabályos lebonyolításában, különösen feszültségekkel és zavargásokkal terhelt időkben.

Éppen ezért, bár ismerem a teológusok és jogászok véleményét, akik egyöntetűen vallják, hogy ez az intézmény természete szerint nem tartozik hozzá a Római Pápa érvényes megválasztásához, e Konstitúcióval megerősítem fennmaradását a maga lényeges szerkezetében, bevezetve néhány módosítást, hogy fegyelme megfeleljen a mai igényeknek.

Forrás: Magyar Kurír; Wikipédia