Celesztin, IV – 179. római pápa

IV. Celesztin pápa alakját leginkább rövid és tragikus pontifikátusa, valamint a történelem első igazi „konklávéjának” körülményei tették emlékezetessé. Milánói nemesi családból származott, eredeti neve Goffredo da Castiglione volt. Már fiatalon az egyházi pályát választotta, és a ciszterci szerzetesrendhez csatlakozott. Kiváló képességei révén hamar a pápai udvar szolgálatába került, ahol a 13. század elejére a legbefolyásosabb főpapok közé emelkedett. IX. Gergely pápa 1227-ben bíborossá nevezte ki, s diplomáciai feladatokkal bízta meg Lombardiában és Toszkánában, hogy a császári hatalommal szemben erősítse a pápai befolyást. Bár küldetése ekkor még sikertelen volt, neve egyre ismertebbé vált az egyházi körökben.

Amikor 1241-ben meghalt IX. Gergely, a császár, II. Frigyes seregei Róma alatt táboroztak. A pápaválasztás így nemcsak egyházi, hanem politikai tét is volt. A bíborosi testület kettészakadt: egyik fele a császárt támogatta, a másik a pápai függetlenség mellett állt. A döntésképtelen helyzetet Matteo Rosso Orsini római szenátor drasztikus módon próbálta megoldani: a bíborosokat egy romos palotába, a Septizodiumba záratta, hogy addig ne jöhessenek ki, amíg nem választanak pápát. A bezártság, az éhezés és a járványos körülmények hatására a választók végül Goffredo bíborost jelölték megoldásként, aki ekkor már maga is betegen és kimerülten várta a sorsát.