Jeanne d’Arc, Szent Johanna

Történelmi háttér

Johanna születésének idején a francia király VI. Károly volt, akit az utókor az „őrült” jelzővel illetett. Feltételezett elmebaja miatt képtelennek tartották az uralkodásra. Ennek eredményeképpen viszály tört ki a király testvére, Orléans-i Lajos herceg és unokaöccse, Rettenthetetlen János, Burgundia hercege között, akik összekülönböztek mind az ország fölötti régensség, mind a gyermekkorú dauphin fölött gyámság megszerzése okán. A viszály idején Bajor Izabella királynét házasságtöréssel vádolták meg. A burgundiak szerint viszonyt folytatott Orléansi-i Lajossal, és kapcsolatba hozták a királyi gyermek elrablásaival. Az ügy súlyosbodott, amikor Burgundia hercege elrendelte I. Lajos orléans-i herceg meggyilkolását, 1407-ben.

Az emberek két független frakcióba tömörültek, Orléans-i Lajos fia, Károly köré az armagnacok és Rettenthetetlen János köré a burgundok. Az angol király, V. Henrik kihasználva a zűrzavart, lerohanta Franciaországot, és drámai győzelmet aratott Azincourt-nál 1415-ben, majd elfoglalta Észak-Franciaország városait. A leendő francia király, VII. Károly 14 évesen felvette a dauphin címet mint a trón örököse, mivel mind a négy idősebb testvére elhunyt. Első lényeges döntése a Burgundiával megkötött békeszerződés volt, 1419-ben. Ez azonban katasztrófába torkollott, amikor Rettenthetetlen Jánost armagnac partizánok meggyilkolták egy Károllyal való találkozásán, annak ellenére, hogy Károly garantálta a biztonságát. Burgundia új hercege, Jó Fülöp kiátkoztatta Károlyt, és szövetségre lépett az angolokkal, majd nagy francia területeket hódítottak meg.

1420-ban Bajor Izabella királyné megkötötte a troyes-i szerződést, amelyben garantálta V. Henriknek a francia trónt, és előjogot kapott Károllyal szemben. Az egyezmény felélesztette azokat a szóbeszédeket, melyek Izabella titkos légyottjairól szóltak Orléans hercegével, és új gyanút ébresztettek, miszerint a herceg inkább volt királyi fattyú, mint a király fia. V. Henrik és VI. Károly meghalt 1422-ben, a kisgyermekkorú VI. Henrik lett a névleges uralkodó a két királyság felett, s V. Henrik testvére, Lancaster János, Bedford első hercege kormányzóként uralkodott.

1429 kezdetén szinte egész Észak-Franciaország és a délnyugati országrész idegen uralom alatt állt. Az angolok Párizsból és Rouenból, a burgundok Reimsből kormányoztak. Reims fontos tradicionális hely volt a franciák számára, koronázási és szentté avatási ceremóniák helyszíne 816 óta, ráadásképp Franciaországnak nem volt megkoronázott királya. Az angolok Orléans-t, amely az egyetlen független francia város volt a Loire vidékén ostrom alá fogták. Ez a fontos stratégiai pont jelentette a franciák utolsó bástyáját, elestével az angolok már könnyen uralmuk alá hajthatták volna a megmaradt francia területeket. Egy modern történész szavaival: „Orléans sorsán függött az egész királyság.” Senki sem remélte, hogy a város kiállja az ostromot.

Élete

Jeanne 1412 körül született Jacques d’Arc és Isabelle Romée lányaként egy Domrémy nevű faluban. Szülei 50 holdas földbirtok tulajdonosai voltak. Apja a földművelés mellett kisebb hivatali pozíciót is betöltött, adót szedett és a helyőrséget vezette. A falu északkeleten, egy félreeső vidéki területen helyezkedett el, amely hű maradt a francia koronához a körülötte lévő burgund területekkel szemben. Nem csoda, hogy gyakori támadásoknak volt kitéve, s Jeanne gyermekkorában egy alkalommal a szülőfaluja is leégett.

Látomásai

Jeanne a kortársai szerint eleinte átlagos parasztleány volt, aki szeretett táncolni. Jeanne elmondása szerint 12 éves korában, 1424-ben részesült először azokban a rendkívüli látomásokban, melyek azután egész életét végigkísérték és tanácsokkal, buzdításokkal adtak számára lelki muníciót külső-belső harcaihoz. Látomásában egyedül volt egy mezőn, ahol hangokat hallott. Amikor a vízió elmúlt, Jeanne sírva fakadt, olyan csodálatos volt, amit látott. Úgy vélte, Szent Mihály, Alexandriai Szent Katalin és Antiokheiai Szent Margit szólította meg, arra biztatva őt, hogy űzze ki az angolokat és vezesse el a dauphint Reims-be a koronázásig.

A háborúban betöltött szerepe

Jeanne d’Arc 17 éves parasztlány volt, aki isteni küldetést érzett arra, hogy megvédje Franciaországot az angoloktól a Százéves háború idején. 1429-ben csatlakozott a francia hadsereghez, és hamarosan kulcsfontosságú szerepet játszott az orléans-i ostrom feloldásában, ami fordulópontot jelentett a háborúban. Jeanne bátorságáról, karizmájáról és katonai stratégiáiról vált ismertté, és a „Franciaország Szűzlánya” becenevet kapta.

A következő hónapokban Jeanne további győzelmekhez vezette a francia csapatokat, és VII. Károly koronázási ceremóniáján is részt vett Reimsben. 1430 májusában Compiègne városánál fogságba esett, miután a burgundok elárulták. Az angolok átadták Jeanne-t a püspöki bíróságnak, ahol eretnekség vádjával perbe fogták.

Jeanne d’Arc nem volt képzett katona, de rendkívüli tehetséggel bírt a harcászathoz és a csapatok vezetéséhez. Karizmatikus vezető volt, aki képes volt inspirálni a katonáit arra, hogy a lehetetlent is elérjék. Jeanne bátorsága a csatatéren példaértékű volt, és gyakran az élvonalban harcolt katonái mellett.

Jeanne katonai stratégiái innovatívak és hatékonyak voltak. Gyakran használta a meglepetés és a gyors mozgás taktikáját az ellenség legyőzésére. Jeanne szintén ügyesen használta az ostromgépeket és az erődítményeket.

Jeanne d’Arc katonai sikerei kulcsszerepet játszottak a Százéves háborúban Franciaország győzelmében. Ő volt az egyik legmeghatározóbb katonai vezető a francia történelemben.

Elfogása és kivégzése

Jeanne d’Arc perét Rouenban tartották, angol befolyás alatt. A per során Jeanne-t számos váddal illették, beleértve az eretnekséget, a boszorkányságot és a férfiruha viselését. Jeanne tagadta a vádakat, és kijelentette, hogy cselekedeteit Isten parancsára hajtotta végre. A püspöki bíróság végül eretneknek találta Jeanne-t, és 1431. május 30-án máglyán elégették.

Utolsó szavai ezek voltak: „Jézus! Jézus!”

Jeanne d’Arc halála után Franciaország hőse lett. 1920-ban szentté avatták, és ma Franciaország nemzeti szimbóluma. Jeanne bátorsága, elszántsága és hite inspirációt nyújt az embereknek a világ minden táján.

Jeanne d’Arc öröksége

Jeanne d’Arc Franciaország nemzeti hőse. Bátorsága, elszántsága és hite inspirációt nyújt az embereknek a világ minden táján. Jeanne szimbóluma a reménynek, a bátorságnak és a hitnek.

Jeanne d’Arc öröksége ma is élénken él. Számos szobor, festmény és műalkotás ábrázolja őt. Számos könyvet, filmet és tévéműsort is készítettek róla. Jeanne d’Arc története továbbra is inspirálja az embereket, hogy higgyenek magukban és küzdjenek a lehetetlenért.

Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia

1. Jeanne d’Arc nevét többféle módon írták, különösen a 19. század közepét megelőző időkben. Saját maga a leveleit „Jehanne”-ként írta alá. ↩︎
2. Újkori életrajzírók Jeanne születésnapját gyakran január 6-ra teszik. Ő maga azonban valójában nem ismerte pontosan saját életkorát. A rehabilitációs eljárás összes tanúja, köztük Jeanne keresztanyja és keresztapja is csupán becsülni tudta a leány életkorát. A január 6-i dátum egyetlen forráson, Lord Perceval de Boullainvilliers 1429. július 21-én írt levelén alapul. Ugyanakkor maga Boulainvilliers nem volt domrémy-i lakos. Magát az eseményt valószínűleg nem jegyezték fel. A közrendűek születéseit számon tartó plébiániai anyakönyvezés gyakorlatát csak több generációval később vezették be. ↩︎

Oldalak: 1 2 3