Kallixtusz, III. – 209. római pápa

Alfonso de Borja karrierje a jog és a diplomácia mezsgyéjén indult. A Lleidai Egyetemen szerzett kánonjogi doktorátusa után az aragóniai király, V. Alfonz bizalmas tanácsadója lett. Ebben a minőségében sokat tett az egyház egységének helyreállításáért: ő beszélte rá a szakadár ellenpápákat a lemondásra, és közvetített a római Szentszék, valamint az aragón udvar között. Diplomáciai sikerei jutalmául Valencia püspöke, majd bíboros lett, végül 1455-ben a konklávé benne látta azt a tapasztalt vezetőt, aki képes lehet megállítani a török előretörést.

Pápasága alatt Kallixtusz minden energiáját és az egyház anyagi forrásait a keresztes háború szervezésére fordította. 1455-ös bullájával flottát és sereget hirdetett Konstantinápoly felszabadítására, ám tervei az európai nagyhatalmak ellenállásán megbuktak. Míg a nyugati országokat belső háborúik kötötték le, a pápa támogatása végül két fő bástyára összpontosult: Hunyadi János Magyarországára és Szkander bég Albániájára. Kallixtusz Juan Carvajal bíborost küldte Budára, hogy segítse a védelmi munkát, és flottát indított a Dardanellákhoz az oszmán utánpótlás megzavarására.

A magyar történelembe kitörölhetetlenül beírta magát az 1456-os nándorfehérvári diadal kapcsán. A ostrom idején kiadott „imabullájával” rendelte el a déli harangszót, hogy a keresztény világ közös imával segítse a védőket. A győzelem híre két héttel később, augusztus 6-án érkezett meg Rómába; Kallixtusz ekkor hálából kötelezővé tette a déli harangszót az egész egyházban, és bevezette Krisztus színeváltozásának ünnepét. Noha Hunyadi és Kapisztrán halála után megpróbált újabb offenzívát szervezni, az európai udvarok passzivitása miatt ez már nem valósulhatott meg.