Márton, V. – 206. római pápa

V. Márton (Ottone Colonna) 1369-ben született Genazzanóban a befolyásos Colonna család sarjaként. Fiatal korától a teológiai tanulmányokra összpontosított, majd a pápai udvarban kapott állást, ahol hamarosan különböző egyházi tisztségeket töltött be, többek között Palestrina püspöki adminisztrátoraként és diakónusként. Bíborosi rangban a nyugati egyházszakadás problémájával szembesült, és a konciliarizmus híveként részt vett a Pisában és Konstanzban összehívott zsinatokon, ahol támogatta a trónfosztott pápák kizárását és V. Sándor megválasztását. Fontos szerepe volt John Wycliffe és Husz János tanainak vizsgálatában is.

A konstanzi zsinat lezárásaként 1417. november 11-én Ottone-t pápává választották, aki a V. Márton nevet vette fel. Koronázása egyedülálló módon német földön, Münsterben történt. Márton gyorsan felmérte az új pápai hatalom felelősségét, és célul tűzte ki az egyházszakadás felszámolását, valamint a téves hittételek elítélését. A konstanzi zsinat lezárását követően a Husz János és Wycliffe tanai ellen hozott pápai bullákkal biztosította a katolikus tanok egységét.

Márton pápa Rómába történő visszatérésekor a város és a Pápai Állam állapota romos volt, az infrastruktúra és a közbiztonság szinte teljesen hiányzott. A pápa nagy erőfeszítéssel rendezte be a pápai udvart, felújíttatta a Lateráni Szent János-bazilikát és a Vatikánt, biztosította a közbiztonságot, valamint megszervezte a Pápai Állam önkormányzatát. Egyes területeken a helyi hadurakkal kötött megállapodások révén konszolidálta a hatalmat, míg rokonait és hűséges bíborosait helyezte kulcsfontosságú pozíciókba, megteremtve ezzel a hatékony, bár nepotizmusra épülő kormányzati struktúrát.