Geláz, I. – 49. római pápa

I. Geláz pápa az egyháztörténelem harmadik afrikai származású egyházfője volt. Származása máig vitatott, de a Liber Pontificalis „natione Afer”-ként utal rá, ami abban a korban gyakran utalt fekete bőrszínre is. Mielőtt pápa lett, Geláz már több pápaság alatt is magas pozíciókat töltött be a keresztény egyház szolgálatában, kiemelkedő fogalmazói képességei révén. III. Félix pápa idején befolyásos archidiakónus volt, aki folyamatos feljegyzéseket készített a pontifikátus eseményeiről, ezért is ragadt rá az „íródeák pápa” jelző. A római zsinat 492. március 1-jén választotta meg pápává, ezzel megerősítve a nyugati egyház állhatatos elveit a Keletrómai Birodalom császárával és a konstantinápolyi pátriárkával szemben.

Geláz fő célja nem az egyházszakadás (skizma) fenntartása volt, hanem annak a római apostoli szent szék akarata szerinti helyreállítása. E célból született meg a De duabus in Christo naturis (Krisztus kettős természetéről) című műve, amellyel a monofizita keleti hit legfőbb pillérét támadta meg. A monofizitizmus ugyanis Krisztus kizárólag isteni lényét fogadta el, amit Geláz eretneknek nyilvánított, világosan kifejezve Róma álláspontját. A vallási és világi hatalom viszonyát is tisztázni akarta, ezért I. Anasztasziosz bizánci császárnak írt levelében kifejtette az Istentől származó két világot kormányzó két hatalom elméletét. Eszerint a vallási kérdésekben a császárnak el kell fogadnia a pápa primátusát, míg a világi ügyekben az egyház van alárendelve a császári hatalomnak.

Pontifikátusa nagy részét a keleti egyházakkal való viszony rendezése tette ki, de a Róma városán belüli problémákkal is foglalkozott. Sikeresen felszámolta a hagyományos római, pogány eredetű Lupercalia fesztivált, amelyet a termékenység és lelki megtisztulás jegyében tartottak. Geláznak sikerült elérnie, hogy Andromachus szenátor eltörölje az ünnepet, helyette bevezetve a Szűz Mária-ünnepet. Ezen felül szembeszállt a Rómában újra elterjedt manicheus eretnekséggel. A szekta tagjait a keresztény szokások szerint megkülönböztethetővé tette: mivel a manicheusok csak borral áldozhattak, Geláz a város minden hívét borral és kenyérrel áldoztatta meg, így könnyen kiderült, ki hova tartozik.