Anasztáz, II. – 50. római pápa

II. Anasztáz, aki feltehetően Rómában született, 496. november 24-én lépett Péter apostol örökébe. Megválasztásával a római zsinat olyan pápát emelt a székbe, aki a béke hirdetését tekintette elsődleges feladatának. Ez a békepolitika azonban azonnal szembekerült a nyugati egyház klérusának elvárásával, amely a keleti egyházakkal, különösen az Akakiosz-féle skizma miatt megromlott viszonyban, határozott és állhatatos fellépést várt volna el. Anasztáz ennek ellenére a rövid, alig kétéves pontifikátusa alatt a skizma orvoslására koncentrált. Fő célja az egyház egységének helyreállítása volt a római primátus (Róma elsőbbsége) elismerésének fenntartása mellett.

A pápa az egyházak egyesítésének érdekében követeket menesztett Konstantinápolyba, a keleti birodalom új hatalmi központjába, hogy békeajánlatot tegyen a császárnak és a pátriárkának. A küldöttségek üzenetei a keresztény egység jelentőségét emelték ki, szilárdan képviselve a pápai hatalom elsőbbségét. E törekvés azonban súlyos intrikák és félreértések áldozatává vált. A római klérushoz hamis hírek érkeztek Bizáncból, melyek azt sugallták, hogy II. Anasztáz a békéért cserébe feláldozta Róma elsőbbségét, azaz engedményeket tett az egység érdekében a keleti álláspontnak. Ez az értesülés váltotta ki a római papság és a köznép ellenszegülését, amely Anasztáz ellen fordult.

A pápa kísérletei a békére tovább növelték a rómaiak elégedetlenségét. Amikor sikerült elérnie, hogy András, Thesszaloniké érseke, aki a monofiziták egyik vezetője volt, megtagadja az eretnek hitelveket, és Anasztáz visszafogadta őt az egyházba, Róma népe és klérusa ebből nem az egység sikerét, hanem a pápa behódolását vonta le következtetésként. A dühödt ellenállás megbénította Anasztáz további béketeremtő erőfeszítéseit. A pápa hirtelen halála 498-ban nem csak gátat vetett a skizma felszámolásának, de megakadályozta őt abban is, hogy tisztázza magát a rómaiak előtt, és bizonyítsa igazát.