Bracelli Szent Virginia özvegy, rendalapítónő

Bracelli Szent Virginia özvegy, rendalapítónő

Bracelli Szent Virginia élete markáns fordulatot vett a genovai nemesi környezetből a rendalapítás felé, melyet a fiatalon bekövetkezett özvegysége indított el. Bár kolostorba vágyott, apja szándékának megfelelően 1602-ben összeházasodott Gaspare Bracellivel, ám a házasság csupán öt évig tartott. Férje kicsapongó életmódja miatt korai halálát követően, 1607-ben Virginia húszévesen vált özveggyé, két lány, Lelia és Izabella anyjaként. Ekkor hozott sorsdöntő lépésével elutasította a további házassági javaslatokat, tisztasági fogadalmat tett, és élete hátralévő részét Isten szolgálatában, a karitatív tevékenységben látta meg.

Virginia fokozatosan tért át a teljes elkötelezettségre. Először anyósa házában nevelte lányait, ahol idejét imádsággal és a felebaráti szeretet gyakorlásával töltötte. 1610-ben realizálódott benne a szegényeken keresztüli istenszolgálat hivatása: vagyona felét szétosztotta, és első karitatív intézményeit alapította. Ezt a folyamatot koronázta meg, amikor lányait férjhez adta; ettől kezdve teljesen az elhagyott gyermekek, az idős, beteg emberek és a társadalom peremére szorultak megsegítésének szentelte magát.

Kiemelkedő szerepet játszott az 1624-es genovai és savoyai háború idején, amikor a menekültek, különösen a fiatal nők gondozásába fogott, és tizenöt fiatalt fogadott be személyes oltalmába. Anyósa halála után, 1625-től tevékenységének földrajzi fókusza is megváltozott: a város legszegényebb, legrosszabb hírű negyedeit kereste fel, hogy közvetlenül segíthesse a rászorulókat. Ennek a missziónak az intézményesítése lett a Jézus Szegényeit Gondozó társulat megalapítása.

Születése

1587. április 2., Genova

Halála

1651. december 15., Genova

Boldoggá avatása

Szenté avatása

2003. május 18., Szent II. János Pál pápa

Sírhely/Kegyhely

Ünnepnapja(i)

december 15.

Jelképe(i)

Védőszentje

A társulat a genovai nagy pestis és éhínség idején, 1629–30-ban tette próbára Virginia elhivatottságát. Hogy a növekvő számú védencét el tudja helyezni, 1631-ben kibérelt egy üres kolostort a Kálvária-hegyen, és a közösséggel együtt beköltözött. Itt helyezte a Menedéket adó Boldogasszony oltalma alá védenceit. Virginia nem csupán menedéket nyújtott; célja a hitre nevelés és a munka megtanítása volt, hogy az ott élők visszanyerhessék méltóságukat, és maguk kereshessék meg kenyerüket, elősegítve ezzel társadalmi reintegrációjukat. A Carignano dombon vásárolt két villa később az intézmény anyaháza lett.

Virginia élete végére formálta meg az általa alapított közösség struktúráját, amely 1644 és 1650 között két ágra bomlott: a Kálváriahegyi Menedéket adó Boldogasszony Nővérei és a Kálváriahegyi Boldogasszony Leányai kongregációkra. Szabályzatukat maga Virginia állította össze. Élete utolsó éveit a spirituális elmélyülés jellemezte, misztikus adományok révén gazdagodva, míg végül 1651. december 15-én hunyt el Genovában, szent életével utat mutatva a szegénygondozás területén.