Bracelli Szent Virginia özvegy, rendalapítónő

Bracelli Szent Virginia élete markáns fordulatot vett a genovai nemesi környezetből a rendalapítás felé, melyet a fiatalon bekövetkezett özvegysége indított el. Bár kolostorba vágyott, apja szándékának megfelelően 1602-ben összeházasodott Gaspare Bracellivel, ám a házasság csupán öt évig tartott. Férje kicsapongó életmódja miatt korai halálát követően, 1607-ben Virginia húszévesen vált özveggyé, két lány, Lelia és Izabella anyjaként. Ekkor hozott sorsdöntő lépésével elutasította a további házassági javaslatokat, tisztasági fogadalmat tett, és élete hátralévő részét Isten szolgálatában, a karitatív tevékenységben látta meg.

Virginia fokozatosan tért át a teljes elkötelezettségre. Először anyósa házában nevelte lányait, ahol idejét imádsággal és a felebaráti szeretet gyakorlásával töltötte. 1610-ben realizálódott benne a szegényeken keresztüli istenszolgálat hivatása: vagyona felét szétosztotta, és első karitatív intézményeit alapította. Ezt a folyamatot koronázta meg, amikor lányait férjhez adta; ettől kezdve teljesen az elhagyott gyermekek, az idős, beteg emberek és a társadalom peremére szorultak megsegítésének szentelte magát.

Kiemelkedő szerepet játszott az 1624-es genovai és savoyai háború idején, amikor a menekültek, különösen a fiatal nők gondozásába fogott, és tizenöt fiatalt fogadott be személyes oltalmába. Anyósa halála után, 1625-től tevékenységének földrajzi fókusza is megváltozott: a város legszegényebb, legrosszabb hírű negyedeit kereste fel, hogy közvetlenül segíthesse a rászorulókat. Ennek a missziónak az intézményesítése lett a Jézus Szegényeit Gondozó társulat megalapítása.