Vedrunai Szent Joakima özvegy, rendalapító
Vedrunai Szent Joakima (házas nevén: Joaquina Vedruna de Mas, katalánul: Joaquima Vedruna de Mas) (Barcelona, Spanyolország, 1783. április 16. – Vich, Spanyolország, 1853. augusztus 28.) szentté avatott katalán özvegy, a szeretetről nevezett Karmelita Nővérek Kongregációjának alapítója.
1783. április 16-án született Barcelonában, egy nyolcgyermekes családban. 12 évesen bejelentette, hogy karmelita nővérként egész életét Istennek szeretné ajándékozni, szigorú apja azonban megtiltotta, hogy belépjen a rendbe. Tizenhat évesen házasságot köt a gazdag, földbirtokkal rendelkező huszonöt éves Don Teodoro de Mas vichi jegyzővel.
Harmonikus házasságban éltek, amelynek tizenhét éve alatt Joakima kilenc gyermekkel ajándékozta meg férjét. Gyermekei:
- Anna (1800 – 1872),
- Joseph-Joachim (1801 – 1873),
- Francis (1803 – 1809),
- Agnes (1805 – 1878),
- Joaquina (1806 – 1815),
- Charlotte (1808 – 1815),
- Théodora (1810 – 1885),
- Teresa (1813 – 1886),
- Maria del Carmen (1815 – 1882)
Születése
1783. április 16., Barcelona, Spanyolország
Halála
1853. augusztus 28., Vich, Spanyolország
Boldoggá avatása
1940. május 19., XII. Piusz pápa
Szenté avatása
1959. április 12., XXIII. János pápa
Kegyhely
Vich
Ünnepnapja(i)
május 22.
Védőszentje
visszaélés áldozatai, gyermekkorban elhunytak, száműzöttek, özvegyek
Az anyai örömök mellett azonban nem kevés kereszthordozás is kijutott neki: meg kellett élnie három gyermeke halálát. Négyen gyermekei közül azonban szerzetesek lett. A spanyol-francia háború idején férje bevonult katonának, a háború befejezésekor, 1814-ben tbc-betegen ért haza, és nemsokára meghalt. A megözvegyült 33 éves Joakimának szembe kellett néznie az örökség miatt kitört családi viszállyal, de hosszas viaskodással sikerült megmentenie gyermekei számára a családi vagyont.
Férje halálával és anyai kötelességeinek teljesítése után új feladatokra vált szabaddá. 1819-ben találkozott a kapucinus Estebano de Olottal (más néven: Esteve Fàbrega i Sala, (1774-1828)), aki lelki vezetője lett, és segítségére volt abban, hogy Joakima Vichben, nyolcadmagával megalapítsa a szeretetről nevezett Karmelita Nővérek kongregációját. A spanyol polgárháború idején rendjét támadás érte, az apátnőt két hétre be is börtönözték, ezután el kellett hagynia szülőföldjét. Franciaországban hat éven át kórházi betegeket ápolt. 1843-ban visszatért közösségébe, majd további 20 házat alapított.
1849-ben bekövetkezett agyvérzése maradandó károsodást okozott, ekkor lemondott vezetői tisztségéről, s a barcelonai házba költözött. A Barcelonában kitört kolerajárványban ő is megbetegedett. Teljesen bénán, de mosolyogva halt meg Vichben, 1853. augusztus 28-án. Teste romolhatatlanul fennmaradt. 1940. május 19-én XII. Piusz pápa avatta boldoggá, majd 1959. április 12-én XXIII. János pápa iktatta be a szentek közé. Ünnepnapját az Egyház május 22-én tartja.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
