Boldog Ghebre Mihály pap
A 17. századi sikertelen uniós kísérletek után az abesszin egyház magára maradt, és évszázadokon át elszigetelten őrizte monofizita kereszténységét. A helyzetet súlyosbította a paphiány és a muszlim elnyomás, amiről a 19. században Antoine Abbadie francia kutató is beszámolt. Ebben a közegben született és nevelkedett Ghebre Mihály, aki mély vallási elhivatottsággal és igazságkereséssel járta végig az abesszin kolostorokat, majd Gondarba, később Jeruzsálembe zarándokolt, hogy közelebb kerüljön Krisztus igaz tanításához.
Ghebre Mihály útja Rómáig vezetett, ahol lenyűgözte a katolikus egyház egysége és hite. Hazatérve azonban szembesült az abesszin egyház merevségével és elutasításával, különösen Szalama abuna ellenséges fellépésével. Bár nem akart elszakadni saját egyházától, célja az volt, hogy a katolikus hitet – melyben megtalálta Krisztus igaz tanítását – elterjessze Abesszíniában. Ezt a küldetést kezdetben nyílt ellenségesség, majd végül üldözés és fogság kísérte.
Születése
1788., Mertule Mariam
Halála
1855. augusztus 28., Abesszínia
Boldoggá avatása
1926. október 3., XI. Pius pápa
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
szeptember 01.
Jelképe(i)
Védőszentje
Miután Ghebre Mihály áttért a katolikus hitre, Jusztin de Jacobis oldalán segédkezett az új szeminárium megszervezésében, teológiai és nyelvi műveket írt ge’ez nyelven, és prédikációival sokakat megnyert a katolikus tanításnak. A helyi hatalom azonban erőszakkal próbálta megtörni a katolikus közösséget: elfogták, megkínozták és megpróbálták rákényszeríteni az új, hamisnak tartott hitvallás elfogadására.
Végül Ghebre Mihály nem volt hajlandó engedni a császár, II. Teodorosz követelésének, aki emiatt halálra ítélte. Az angol követ közbenjárására az ítéletet életfogytig tartó fogságra változtatták. A hadsereggel való vándorlása, szenvedése és kitartása mély benyomást tett kortársaira. 1855-ben kolerában halt meg, és 1926-ban XI. Pius pápa boldoggá avatta őt, mint a hit és lelkiismereti szabadság példamutató vértanúját.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
