Szent Sahdoszt (Szadoth) püspök, vértanú
Szent Sahdoszt (Szadoth) püspök, a 4. századi perzsa kereszténység kiemelkedő vértanúja, hitének rendíthetetlen tanúja volt, aki életét adta Krisztusért a II. Sapur király uralkodása alatt zajló keresztényüldözések során. Sahdoszt Simon Barszabbasz vértanú püspök utódja volt a Szeleukia-Ktésziphon püspöki székében, és részt vett a 325-ös niceai zsinaton, amely a keresztény hit alapvető tanításait határozta meg.
A hagyomány szerint Sahdosztot különleges álom figyelmeztette közelgő vértanúságára. Egy létrát látott, amely a földtől az égig ért, tetején Simon Barszabbasz sugárzó fényben várta őt, és így szólt: „Gyere fel, Sahdoszt, gyere fel, és ne félj! Én tegnap jöttem fel, te ma jössz.” Ez az álom megerősítette Sahdosztot a hitében, és megosztotta látomását híveivel, bátorítva őket a közelgő üldöztetések idején.
Születése
Halála
342. február 20., Bet Lapat
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
február 20.
Jelképe(i)
Védőszentje
A II. Sapur király által indított keresztényüldözések 342 körül tetőztek, amikor Sahdoszt püspököt elfogták, és vele együtt 128 papot, diákonust és hívőt tartóztattak le a Szeleukia-Ktésziphon környékéről. Láncra verve öt hónapon át szenvedtek fogságban, miközben több alkalommal megkísérelték őket megtörni, hogy imádják a Napot, amelyet a zoroasztriánus vallás istenként tisztelt. A foglyok azonban rendíthetetlenek maradtak, és Sahdoszt nevében kijelentették:
Egy Istenben hiszünk, akit teljes lelkünkből szolgálunk. Nem imádjuk a teremtett Napot, sem a tüzet, amelyet Isten szolgálatunkra adott. Nem engedelmeskedünk a gonosz parancsnak, és nem leszünk hűtlenek a törvényünkhöz. Tiéd a kard, miénk a nyak; tiéd a halál, miénk az élet. Egy napig se késlekedj kivégzésünkkel!
A foglyokat végül a vesztőhelyre vezették, ahol egyenként kivégezték őket. Haláluk előtt mindannyian dicsőítették Istent, mondván: „Áldott legyen az Isten, aki megadta nekünk ezt a koronát, és aki nem tartott vissza az örökségünktől!” Sahdosztot külön láncra verve Bet Lapatba vitték, ahol lefejezték, és így elnyerte vértanúságának koronáját február 20-án.
Szent Sahdoszt és társai vértanúsága a perzsa keresztény közösség számára a hit bátorságának és hűségének példája maradt. Erejükkel és állhatatosságukkal bizonyították, hogy semmilyen fenyegetés vagy kínzás nem szakíthatja el őket Krisztustól. Szent Sahdoszt tisztelete a keresztény Egyházban máig él, különösen a keleti keresztény közösségekben, ahol a perzsa vértanúk emlékezete nagy jelentőséggel bír. Ünnepét február 20-án tartják, mint a hűség és a rendíthetetlen hit példáját.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
Remete Szent Pál
