Szent Campion Ödön jezsuita, vértanú
Szent Campion Ödön életének első felét a viharos vallási változások jellemezték. Korai gyermekkorát VIII. Henrik uralma alatt töltötte, amikor Anglia elszakadt a pápai hatalomtól, és a katolikus hűségesek, mint Morus Szent Tamás, a vérpadon végezték felségsértés vádjával. VI. Eduárd idejében (1547–1553) – Campion tanulmányi évei alatt – erősödött a protestáns teológusok, mint Martin Bucer és Bernardino Ochino hatása, teret nyerve a reformációnak. Ezt követte Tudor Mária (1553–1558) öt éves, katolikus restaurációs kísérlete, mely bár Campion tanulmányait támogatta, az „véres Mária” melléknéven került be a történelembe, a protestánsok eretnekként való könyörtelen kivégzései miatt. Mária halálával a katolikus törekvések kudarca megpecsételődött. I. Erzsébet (1558–1603) végül az angol államegyház mellett döntött, biztosítva ezzel a reformáció győzelmét Angliában.
A kiváló tehetségű Campion, aki oxfordi tanulmányait fejezte be, és mesterien elsajátította a humanista nyelveket (latin, görög, héber), kezdetben nem ellenezte az Erzsébet-féle anglikán rendszert. Szüleivel, barátaival és pártfogóival együtt letette az esküt a korona egyházfőségére, sőt Gloucester püspökének tanácsára diákonussá is szenteltette magát az anglikán egyházban. Azonban humanista érdeklődése hamarosan elmélyítette a figyelmét az egyházatyák és a lelki irodalom felé. E tanulmányok során tudatosult benne az anglikán vallás tarthatatlan eltérése az áthagyományozott hittől, ami súlyos lelkiismereti konfliktushoz vezetett. Mivel „pápista hajlandóságot” mutatott, a Kereskedőcéh megvonta tőle támogatását. Egy rövid és sikertelen dublini kitérő (ahol az új egyetemen magántanári képesítést akart szerezni, és megírta az Írország történetét) után egyre sürgetőbbé vált a szakítás Erzsébet egyházával.
Születése
1540. január 24., London
Halála
1581. december 1., Tyburn
Boldoggá avatása
1886. december 29., Róma, XIII. Leó pápa
Szenté avatása
1970. október 25., Róma, VI. Pál pápa
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
december 01.
Jelképe(i)
kés a mellkasban, kötél a nyak körül
Védőszentje
Az áttörést Szent V. Piusz pápa Erzsébetet kiközösítő bullája (1570) hozta el. Campion „gyanús személlyé” vált, így álruhában visszatért Angliába, ahol szemtanúja volt Boldog Storey János kivégzésének, ami végleg megerősítette döntését a katolicizmus mellett. Nehéz szökés után átjutott a Csatornán, majd Douai-ban Aquinói Szent Tamást és a szónoklattant tanulmányozta. Rövid idő múlva Rómába ment, és belépett a Jézus Társaságába (jezsuita rend). Brünnben végezte noviciátusát, majd Prágában tanított, és 1579-ben pappá szentelték. William Allen bíboros, a douai-i szeminárium alapítója, javaslatára XIII. Gergely pápa Campiont és Robert Persons atyát küldte az első jezsuiták között Angliába (1580), az ellenreformáció előmozdítása céljából. Campion tisztában volt küldetésének vértanúi kockázatával, amit egy rendtársa is jelzett a cellája ajtajára írt felirattal: „P. Edmundus Campianus vértanú.”
Campion tisztázta, hogy a „jezsuita invázió” nem politikai célokat szolgál, hanem a hit helyreállítása céljából vállalják a „keresztet” és „Tyburnöt” (London vesztőhelye). Angliába érkezése után (1580. június 25.) letartóztatták, de hamar szabadon engedték. Vidéken prédikációkkal számos megtérést ért el, állandóan változtatva a ruházatát és nevét, hogy elkerülje az elfogást. „Az aratás csodálatosan nagy” – írta Rómába. Ez idő alatt készítette el hitvédelmi művét, a Decem rationes (Tíz indok) címmel, amelyet titkos sajtóban nyomtattak ki, és 400 példányát az oxfordi egyetemi templom padjaiban találták meg, hatalmas felháborodást keltve. A kormányzat megkettőzte a szerző elfogására irányuló erőfeszítéseket. Campiont végül egy Eliot nevű áruló juttatta a rendőrség kezére, miközben egy katolikus család házában misézett Norfolkba vezető útján. Londonban embertelen kínzásoknak vetették alá, mint a „kis kényelmetlenség” („little ease”) nevű lyukban tartás, majd a kínpadra vonás.
1581. november 14-én megkezdődött a pere más papokkal együtt, azzal a hamis váddal, hogy Róma megbízásából összeesküvést szőttek a királynő ellen. A kínzások miatt képtelen volt felemelni a kezét az ártatlanságának jelzésére, de okosan és talpraesetten védte magát és társait, bebizonyítva, hogy a valódi ok a hitük volt, nem az összeesküvés. A halálos ítéletet nem sikerült elkerülnie. A fogságban elutasította nővére csábító ajánlatát a hitehagyásra. Még az áruló Eliotnak is megbocsátott, és ajánlólevelet adott neki. Campion Ödönt 1581. december 1-jén, egy borús, esős napon végezték ki Tyburnön, három másik pappal együtt. A vesztőhelyre lófarkához erősítve vonszolták. A kivégzés előtti pillanatokban szilárd hangon idézett a Korinthusi levélből, és a jelenlévő katolikusokkal együtt elmondta a Hitvallást. A barbár ítélet (felakasztás, kibelezés, felnégyelés) ellenére a hóhér emberiesebben bánt vele, megvárta, amíg meghal. Vére a későbbi vértanú Boldog Walpole Henrik ruhájára fröccsent. Campion a haldokló Krisztushoz hasonlóan imádkozott hóhérainak bocsánatáért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” 1886. december 29-én avatták boldoggá, majd 1970-ben szentté.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
