Szent Apollinaris püspök és vértanú
A rendelkezésre álló történeti és hagiográfiai adatok alapján Szent Apollinaris alakja elválaszthatatlan Ravenna korai keresztény történetétől. Aranyszavú Szent Péter bizonyságtétele megerősíti, hogy ő volt a város legelső püspöke, míg a későbbi egyházi tradíció kiemeli közvetlen kapcsolatát Péter apostollal. Miután Antiochiából megérkezett a térségbe, az evangélium hirdetése mellett a csodák tételével vonta magára a figyelmet. Első jelentős tette egy helyi tribunus feleségének meggyógyítása, majd a teljes háznép megkeresztelése volt, amely azonnali konfliktushoz vezetett a pogány vallási és politikai vezetőkkel.
Urunk és Istenünk, vezesd híveidet az örök üdvösség útjára, amelyet Szent Apollinaris püspök az ő tanításával és vértanúságával megmutatott. Add, hogy közbenjárásával parancsaid útján állhatatosan megmaradjunk, és vele együtt méltók legyünk elnyerni a mennyei koronát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
A szent megalkuvást nem tűrő hitvalló karaktere már az első bírósági idézés alkalmával megmutatkozott. Amikor a pogány papok Jupiter templomában áldozattételre szólították fel, Apollinaris nyíltan visszautasította a bálványimádást, és a pogány isteneknek szánt nemesfémek szegények közötti szétosztását javasolta. Ezen bátor fellépésre válaszul a pogányok félholtra verték, ám a szent a fizikai megpróbáltatások és a hét hónapos lábadozási időszak után sem hagyott fel tevékenységével, hanem Classes városába távozva folytatta az apostoli munkát.
Születése
1. század, Antiokhia,
Halála
75. július 23., Ravenna
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
július 20.
Jelképe(i)
dorong, kalász, kard
Védőszentje
tűgyárosok
A missziós út következő állomásait újabb természetfeletti jelek kísérték, amelyek jelentősen hozzájárultak a kereszténység tömeges terjedéséhez. Classesban egy néma nemesember meggyógyítása, valamint egy megszállott leányból a tisztátalan lélek kiűzése után több mint ötszázan vették fel a keresztséget. A pogány hatóságok újabb és újabb erőszakos eljárásokkal – köztük mezítláb parázsra állítással és ismételt száműzetésekkel – próbálták elnémítani, de Apollinaris még a földre taglózva is Krisztus igazsága mellett tanúskodott. A leghíresebb csodái közé tartozik Rufus patrícius leányának feltámasztása, amelynek feltételeként a szent kikötötte, hogy a család ne akadályozza a feltámasztott leányt Isten követésében és a szüzességi fogadalom megtartásában.
A szöveg utolsó harmada Szent Apollinaris gazdag ikonográfiai utóéletét és nevének szimbolikus jelentéstartalmát mutatja be. A legkorábbi, 549-ből származó ravennai bazilikabeli apszismozaik görög papi ruhában, jó pásztorként, hat bárány körében ábrázolja, míg a Sant’Apollinare Nuovo mozaikján már a mártírok között tűnik fel. A későbbi középkori és barokk ábrázolásokon a nyugati liturgia elemei, a latin ornátus, a pásztorbot és a könyv válnak dominánssá, míg attribútumaiként a dorong, a kalász és a kard jelenik meg. Nevének nyelvi elemzése szintén a szent kivételes morális nagyságát hangsúlyozza, kiemelve a bűntelenséget, a csodálatos szerénységet, valamint az erényekben való bővelkedést.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
Szent Tamás apostol
