Pelágiusz, II. – 63. római pápa

II. Pelágiusz, feltehetően gót származású római polgár, az egyház élére 579 augusztusában, Róma longobárd ostromának kellős közepén került, I. Benedek pápa halálát követően. A katonai helyzet miatt a hagyományos konstantinápolyi császári megerősítés nélkül, 579. november 26-án szentelték fel. Az újdonsült pápa elsődleges feladata a város védelme és a nép megsegítése volt, és sikerült is elérnie az ostromló longobárd seregek visszavonulását, valószínűleg jelentős anyagi juttatások ígéretével. Ezt követően Pelágiusz azonnal követeket küldött Konstantinápolyba Mauricius császárhoz, remélve katonai segítségben. Azonban a kimerült Bizánci Birodalom nem tudott csapatokat küldeni, mindössze egy exarchátust állított fel Ravennában, katonai erő nélkül.

A bizánci segítség hiánya miatt Pelágiusz új szövetségest keresett a frank királyban, hogy a keresztény világhatalom segítségével verje vissza a longobárdokat. Az auxerre-i püspökön keresztül felvette a kapcsolatot a frankokkal, akik a bizánci császárral is szövetséget kötöttek. Bár a frankok megtámadták a longobárdokat, a vallási indíték nem volt elég erős, és a császári pénz elfogytával a frankok pénzért cserébe békét kötöttek a longobárdokkal, így Itália utolsó reménye is szertefoszlott. A pápa kitartóan próbálkozott katonai segítség kérésével, 584 körül ismét követséget küldött Konstantinápolyba (melyet a későbbi I. Gergely pápa vezetett), de a császári udvar süket maradt a segélykiáltásokra. Még Decius, a Ravennai Exarchátus vezetője is jelezte, hogy saját védelmükre sincs elegendő erő. Végül katonai erősítés nem érkezett, de az exarchátus képes volt kikényszeríteni egy fegyverszünetet a longobárdokkal.

A béke beálltával az egyház belső kérdései kerültek ismét napirendre, különösen az észak-itáliai egyházmegyék, Aquileia és Isztria skizmatikus fellépése a Három fejezet vita miatt. Ezek a területek, kihasználva Róma sebezhetőségét, nem ismerték el az Első konstantinápolyi zsinatot, fenntartva a szakadást. Pelágiusz levelezésben érvelt a khalkédóni zsinat döntéseit nem sértő zsinati határozat elfogadásáért és az egyházi egység megőrzéséért. Mivel szavai nem találtak meghallgatásra, a Ravennai Exarchátus vezetője, Smaragdus erővel kényszerítette ki Elias, gradoi püspök utódjának, Severusnak az unióra lépését az ortodox ravennai püspökkel. Ez az unió azonban csak ideiglenes volt, Severus visszatérése után folytatta skizmatikus tevékenységét. II. Pelágiusz pápaságának jelentős egyházi rendelete volt a papi cölibátus szigorú szabályainak megfogalmazása.