Szent Pál apostol megtérése
Saul római polgárjoggal rendelkező zsidó családból származott, ezért két neve volt: a zsidó Saul és a római Pál. Kora ifjúságától Gamaliel rabbi tanítványa volt, vad gyűlölettel fogott a keresztények üldözésébe. Elfogatási paranccsal indult Damaszkuszba a keresztények ellen, ám a város közelében Jézus jelent meg neki.
Pál ekkor megtért, ezentúl a kereszténység lánglelkű hithirdetője lett.
A 8. században tünt fel az ünnep gallikán liturgikus könyvekben.
A bibliai történet
A bibliai elbeszélések szerint úgy kétezer évvel ezelőtt egy Saul nevű ifjú, „gyűlölettől lihegve” Jeruzsálemből Damaszkuszba tartott, hogy fogságba vesse a kivégzett Jézus követőit, akik hittek Jézus Krisztus feltámadásában. Minden másképpen történt, mint ahogy elképzelte. Az úton megjelent neki Jézus, s megkérdezte tőle: „Saul, Saul miért üldözöl engem?” (ApCsel 9,4b) Saul összeomlott, tehetetlenné vált, megvakult, s magába fordult, majd egy bizonyos idő elteltével tanítvánnyá akart lenni. Azonban hosszú időbe telt, míg a keresztények elhitték a megtérését. Hiteles változásának egyetlen feltétele volt: mindent bevallani. „Igen, Saul voltam, de Pál lettem” – vallotta. Csak így válhatott apostollá, majd vértanúvá.
A „damaszkuszi út” jelentése
Legalább egyszer mindenkinek végig kell menni a lelki változás útján. Keresztény szempontból azonban még többet jelent: mindenkinek megadatik a szükséges kegyelem, hogy végigmehet rajta – ez a megtérés. De sok „Pállá” váló (azaz megváltozó) a legfontosabb mozzanatot hagyja ki: azt, hogy mindent be kell vallani: szembenézni, vállalni, újrakezdeni. Nem eltussolni, hanem radikálisan újrakezdeni.
A Szentírás keresztény értelmezésben tehát nem azt mondja, tanítja, hogy aki egyszer rossz volt, az mindvégig rossz is marad. Sőt, Ezékiel könyvében már benne van, hogy Isten aszerint ítéli meg az egyes embert, hogy az milyenné válik.
Oldalak: 1 2
