Orbán, V. – 200. római pápa

V. Orbán pápa, aki Guillaume de Grimoard néven született egy tehetős, lovagi családban a Languedoc tartományban, kiemelkedő képzettséggel rendelkezett. Tanulmányait Montpellier-ben, Toulouse-ban, Párizsban és Avignonban végezte, ahol teológiát és kánonjogot hallgatott, és 1342-ben doktori címet szerzett. A kánonjog elismert szakértőjeként professzorként tanított, majd a kolostori élethez visszatérve a Notre-Dame du Pré priorja, később pedig az auxerre-i Saint Germain kolostor apátja lett. Utóbbi méltósága nyitotta meg előtte a pápai udvar elismerését, ahol VI. Kelemen és VI. Ince pápák megbízásából több sikeres diplomáciai küldetést is teljesített, főként Itáliában, segítve Albornoz bíborost a pápai hatalom helyreállításában. 1362-ben, éppen egy nápolyi tárgyalásról visszatérőben értesült arról, hogy a konklávé, a bíborosok közötti személyes ellentétek miatt, külső jelöltként őt választotta meg pápának. Orbán a november 6-i koronázása után alázatos egyszerűségben, szerzetesi ruháját és aszketikus életét megtartva kezdte meg pontifikátusát, nevének megválasztását pedig az előző Orbán nevű pápák szentté avatásához fűzte.

A pontifikátus egyik fő törekvése a béke megteremtése volt az európai kontinensen, különösen a százéves háború szünetében felbukkanó, fosztogató zsoldosseregek lekötése. Mivel az egyházi átok nem használt, Orbán megpróbálta őket a keleti hadszínterekre küldeni. Eredetileg I. Lajos magyar király törökellenes hadjáratát támogatta volna a zsoldosokkal, amit IV. Károly császár is támogatott, de a seregek nem akartak Keletre vonulni. Ezután a pápa Kegyetlen Péter kasztíliai király elleni háborút támogatta, és a breton lovagot, Bertrand du Guesclint küldte a zsoldosok élén Navarrába, ami végül győzelmet hozott 1369-ben. Eközben Orbán előmozdította a keresztes hadjárat ügyét is I. Péter ciprusi király kérésére, akihez VI. Amadé (Amadeusz) savoyai gróf csatlakozott. A hadjárat rövid sikert eredményezett Alexandria 1365-ös elfoglalásával, de a város hamarosan visszakerült iszlám kézre. Emellett misszionáriusokat küldött Boszniába, Bulgáriába, Kínába és Litvániába is a kereszténység védelmében és terjesztése érdekében.

Születése

1309/1310., Grizac, Francia királyság

Halála

1370. december 19., Avignon

Megválasztása

200. római pápa – 1362. szeptember 28.

Boldoggá avatása

1870. március 10., Vatikán, IX. Piusz pápa

Szenté avatása

Sírhely/Kegyhely

Ünnepnapja(i)

december 19.

Jelképe(i)

pápai öltözet, tiara

Védőszentje

mérnökök, pedagógusok, zarándokok, bencések

A pápaság legfontosabb lépése a Rómába való visszatérés volt. A döntés hátterében nem pusztán a hagyományok tisztelete állt, hanem komoly politikai okok is. A meggyengült francia központi hatalom (II. János uralkodása alatt) nagyobb teret adott az avignoni pápáknak, és Orbán kiterjesztette befolyását (pl. Nápolyi Johanna házassági ügye és Bernabò Visconti milánói herceg kiátkozása révén). A döntő tényező azonban Gil Alvarez de Albornoz bíboros itáliai sikere volt, aki újra rendet teremtett a Pápai Államban. Petrarca költő és IV. Károly császár is szorgalmazta a költözést. 1367. április 30-án Orbán elhagyta Avignont, és hajóhadával Corneto kikötőjében érte el az egyházi területeket, majd hosszas előkészület után 1367. október 16-án vonult be Rómába. A pápai paloták, a Laterán és a Szent Péter-bazilika felújítása mellett Orbán átszervezte a római klérust és új alkotmányt adott a városnak, munkát adva a tömegeknek, ezzel gazdaságilag is élénkítve Rómát.

Római tartózkodása alatt (1367-1370) Orbán fogadta IV. Károly császárt (akinek feleségét császárnővé koronázta) és V. János bizánci császárt is. V. János nyilvánosan elismerte a pápa egyházfőségét és elítélte az egyházszakadást, remélve a nyugati támogatást a török veszély ellen. Ez azonban csupán személyes aktus maradt, a görög egyházi hierarchia nem követte. A római tartózkodás nem volt tartós: 1367-ben meghalt Albornoz bíboros, aki a béke záloga volt, Perugiában felkelés tört ki, és IV. Károly is megtagadta a katonai segítséget. A francia klérus nyomására és a pápa honvágya miatt, Orbán 1370. szeptember 5-én elhagyta Rómát, és visszatért Avignonba. Szent Brigitta jóslata szerint hamarosan meghalt, három nappal az avignoni megérkezése után megbetegedett, és 1370. december 19-én elhunyt. Fontos öröksége a tudomány támogatása volt: rendeztette a pápai könyvtárat, és megerősítette több egyetem, köztük a bécsi (1365), a krakkói (1364) és a pécsi (1367) alapítását. Végakaratának megfelelően a marseille-i Szent Viktor-kolostorban temették el, majd IX. Piusz pápa 1870-ben Boldoggá avatta, megerősítve a bencés rend kultuszát.

Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia