Leó, X. – 217. római pápa
Giovanni di Lorenzo de’ Medici 1475. december 11-én született Firenzében, a köztársaságot uraló Medici-család második fiaként, Lorenzo de’ Medici, a „Fenséges” gyermekeként. A családi érdekek már korán meghatározták egyházi pályáját; a kiváló neveltetés mellett apja befolyása révén elképesztő sebességgel haladt előre az egyházi hierarchiában. Alig hétévesen tonzúrát kapott, majd apáti címeket szerzett olyan jelentős kolostorokban, mint a francia Font Douce vagy a montecassinói apátság, gyakran minden egyházi képzettség nélkül. Ezen jövedelmező címek záporoztak rá, miközben ő a kor leghíresebb humanista központjában, Firenzében tanult. Tizennégy évesen, 1489-ben VIII. Ince pápa bíborosi rangra emelte, bár jogait csak három év múlva gyakorolhatta. Tanulmányait a pisai egyetemen végezte, ahol teológiát és kánonjogot hallgatott, majd 1492-ben Rómába érkezett bíboros-diakónusként.
Római tartózkodása rövid volt, mivel apja, Lorenzo, hamarosan elhunyt. Az ezt követő konklávén Giovanni hevesen küzdött a korrupcióval győzedelmeskedő Borgia bíboros (a későbbi VI. Sándor pápa) ellen, de sikertelenül. VI. Sándor megválasztása után visszatért Firenzébe, ahol segítette testvérét, Pierót a város kormányzásában. Ez az időszak a város viharos éveit hozta el, melyet Girolamo Savonarola fellépése és VIII. Károly francia király inváziója jellemzett. 1494 novemberében Sándor pápa politikája végül a Mediciek elűzéséhez vezetett Firenzéből. Giovanni ezután tanulmányútra indult, éveket töltött Németországban, Németalföldön és Franciaországban, ahol az irodalom és a költészet rajongójává vált.
Születése
1475. december 11., Firenze
Halála
1521. december 1., Róma
Megválasztása
217. római pápa – 1513. március 11.
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
Jelképe(i)
Giovanni 1500 májusában tért vissza Rómába, amikor már nem jelentett fenyegetést rá Sándor pápa politikai érdeke. Palotájában a művészeteknek és a mulatozásnak szentelte magát, miközben sikertelenül próbálta elnyerni Sándor támogatását egy Firenze elleni hadjárathoz. VI. Sándor 1503-as halála után II. Gyula foglalta el a trónust. Ugyanebben az évben Piero de’ Medici halála révén Giovanni lett a Medici-család feje. Megújult erővel lobbizott a firenzei hatalom visszaszerzéséért. 1511-ben, amikor a francia támogatású pisai ellenzsinat veszélyeztette II. Gyula legitimitását, a pápa kinevezte Giovannit pápai követnek, majd a szövetséges spanyol és pápai seregek élére állította. Bár 1512-ben Ravenna mellett fogságba esett a francia sereg ellen vívott csatában, sikerült megszöknie. 1512 szeptemberére visszatért Firenzébe, ahol vér nélkül állította vissza a Medici-család uralmát. A tényleges hatalom az öccsét, Giulianót támogató Giovanni kezében összpontosult, mielőtt 1513-ban a pápai trónra került.
X. Leó pápaként a reneszánsz szellemiségének és a művészetek bőkezű mecénásaként vált ismertté. Felgyorsította a monumentális Szent Péter-bazilika építését, és megerősítette a pápaság politikai hatalmát Európában. Ugyanakkor fényűző életvitele és pazar költekezése kimerítette a pápai kincstárat. Az Itáliában égető probléma a pápai birodalom egységének megőrzése és a francia befolyás mérséklése volt. Képes volt megakadályozni a francia egyház önállósodását, és felszámolta a pisai ellenzsinatot. Azonban az egyházfő pontifikátusának legkritikusabb eseménye a reformáció elindulása volt 1517-ben, melyet Luther Márton kezdeményezett. X. Leó kezdetben nem ismerte fel a mozgalom súlyát, átmeneti zavarnak tekintette azt. Ehelyett a V. lateráni zsinat által várt átfogó egyházi reformok elmaradtak. A pápa csupán néhány bullában rendelte el a lutheri tanok megszüntetését, és 1521-ben kiátkozta Luthert, ami végleg megpecsételte a katolikus egyház egységének felbomlását. X. Leó 1521. december 1-jén hunyt el Rómában, unokatestvére, Giulio de’ Medici pedig később VII. Kelemen néven lett pápa.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
