Kelemen, VII. – 219. római pápa

VII. Kelemen pápa, született Giulio de’ Medici, a híres firenzei Medici-család tagjaként emelkedett a pápai trónra 1523-ban. Fiatalkorától fogva egyházi és politikai körökben mozgott, nagybátyja, X. Leó pápa támogatásával gyorsan ívelt fel karrierje. Bíborosként már komoly befolyása volt a pápai udvarban, de pápává választása után sem tudta beteljesíteni a hozzá fűzött reményeket, hogy egyensúlyt teremtsen az egyházban és Európa politikai színterén.

Pontifikátusa alatt Kelemen legnagyobb kihívása az volt, hogy lavírozzon a két nagyhatalom, Franciaország és a Német-római Birodalom között, miközben Itáliát próbálta független és Medici-vezetésű állammá formálni. Titkos szövetsége I. Ferenccel súlyos következményekhez vezetett, különösen a paviai csata után, ahol a franciák vereséget szenvedtek, a szerződés pedig lelepleződött. Ez megrontotta Kelemen viszonyát V. Károly császárral, és hozzájárult Luther nézeteinek térnyeréséhez is.

1527-ben a császári zsoldosok Rómát támadták meg és kifosztották, amit „Sacco di Roma” néven ismerünk. A pápa az utolsó pillanatban menekült el az Angyalvárba, ahol végül fogságba is esett. A város ostroma nemcsak rengeteg emberéletet követelt, hanem a pápaság tekintélyét is alapjaiban rengette meg. Az események rávilágítottak arra, hogy Kelemen politikája zsákutcába jutott, és elkerülhetetlenné vált a császáriakkal való megbékélés.