I. Kelemen pápa első levele

Kelemen első levele a Korinthoszban élő keresztény közösséghez íródott. Keletkezése Kr. u. 96-ra tehető. Egyes korai keresztények szent szövegként kezelték, az Apostoli Atyák gyűjtemény részeként. Szereptelt néhány kora Bibliában.

A levelet újszövetségi apokrifként ismerik, az irat ebben a csoportban a legkorábbiak egyike. A levél körülbelül negyven évvel későbbi, mint a Tarzuszi Pál (apostol) által ugyanannak a korinthoszi közösségnek címzett két levele.
Kelemen a hírnevének nagy részét ennek a szövegnek köszönheti, amely máig az egyetlen ismert írása. Kelemen második levele néven is ismert egy irat, de ez egy másik szerző későbbi munkája.

Az írás 65 fejezetből áll és az egész a korinthoszi egyházban kirobbant nézeteltérésekkel, konfliktussal foglalkozik, amely több presbiter elmozdításához vezetett. Mivel a presbiterek egyikét sem vádolták erkölcsi vétséggel, Kelemen azt állítja, hogy elmozdításuk durva és indokolatlan volt. A levél igen hosszú – kétszer olyan hosszú, mint a Zsidókhoz írt levél –, és sok utalást tartalmaz az Ószövetségre.
Felszólítja a korinthusiakat, hogy térjenek meg, és állítsák vissza hivatalába azokat a vezetőket, akiket leváltottak. Elmondja, hogy az apostolok „felvigyázókat és presbitereket” neveztek ki és hogy a keresztényeknek engedelmeskedniük kell feletteseiknek. A szerző felváltva használja a püspökök (felvigyázók, episzkoposz) és a vének (presbiterek) kifejezéseket.
A levél akkoriban íródott, amikor több keresztény már élesen tudatában volt annak, hogy Jézus nem úgy tér vissza, ahogyan azt várták. Péter második leveléhez hasonlóan ez a levél is bírálja azokat, akiknek kétségeik voltak a hittel kapcsolatban, mert a második eljövetel még nem következett be.