Szent I. Kelemen: A tengerbe vetett pásztor, aki az Egyház egységéért élt – Szentek élete


Szent I. Kelemen pápa a hagyomány szerint személyesen ismerte Szent Pétert és Pált, és Rómában Péter harmadik utódaként vezette az Egyházat 92 és 101 között. Nevéhez fűződik a korintusiakhoz írt levele, amely az egyik legértékesebb ókeresztény írás, és a béke, valamint az egyetértés fontosságát hangsúlyozza. Életéről kevés biztos adat maradt fenn, de a hagyomány szerint zsidókeresztény származású volt, és Péter apostol szentelte fel. Legendája szerint száműzetésbe került a Krím félszigetre, ahol rabmunkára ítélték egy márványbányában. Itt csodás módon forrást fakasztott a szenvedő foglyoknak, aminek hatására sokan megtértek. Emiatt üldözés indult, és Kelemen vértanúhalált szenvedett: vasmacskával a nyakában a tengerbe vetették. A hagyomány úgy tartja, hogy halála napján a tenger visszahúzódott, és hívei így tiszteletüket tehették sírja előtt. Rómában tiszteletére bazilikát építettek, ahol később Cirill és Metód is elhelyezték ereklyéit.

Örök pásztorunk, mindenható Isten, jóságosan tekints hívedre, és Szent Kelemen pápa és vértanú közbenjárására, akit egész Egyházad pásztorává tettél, szüntelen oltalommal őrizd népedet!



Kelemen első levele a Korinthoszban élő keresztény közösséghez íródott. Keletkezése Kr. u. 96-ra tehető. Egyes korai keresztények szent szövegként kezelték, az Apostoli Atyák gyűjtemény részeként. Szereptelt néhány kora Bibliában.

A levelet újszövetségi apokrifként ismerik, az irat ebben a csoportban a legkorábbiak egyike. A levél körülbelül negyven évvel későbbi, mint a Tarzuszi Pál (apostol) által ugyanannak a korinthoszi közösségnek címzett két levele.
Kelemen a hírnevének nagy részét ennek a szövegnek köszönheti, amely máig az egyetlen ismert írása. Kelemen második levele néven is ismert egy irat, de ez egy másik szerző későbbi munkája.

Az írás 65 fejezetből áll és az egész a korinthoszi egyházban kirobbant nézeteltérésekkel, konfliktussal foglalkozik, amely több presbiter elmozdításához vezetett. Mivel a presbiterek egyikét sem vádolták erkölcsi vétséggel, Kelemen azt állítja, hogy elmozdításuk durva és indokolatlan volt. A levél igen hosszú – kétszer olyan hosszú, mint a Zsidókhoz írt levél –, és sok utalást tartalmaz az Ószövetségre.
Felszólítja a korinthusiakat, hogy térjenek meg, és állítsák vissza hivatalába azokat a vezetőket, akiket leváltottak. Elmondja, hogy az apostolok "felvigyázókat és presbitereket" neveztek ki és hogy a keresztényeknek engedelmeskedniük kell feletteseiknek. A szerző felváltva használja a püspökök (felvigyázók, episzkoposz) és a vének (presbiterek) kifejezéseket.
A levél akkoriban íródott, amikor több keresztény már élesen tudatában volt annak, hogy Jézus nem úgy tér vissza, ahogyan azt várták. Péter második leveléhez hasonlóan ez a levél is bírálja azokat, akiknek kétségeik voltak a hittel kapcsolatban, mert a második eljövetel még nem következett be.

Örök pásztorunk, mindenható Isten, jóságosan tekints hívedre, és Szent Kelemen pápa és vértanú közbenjárására, akit egész Egyházad pásztorává tettél, szüntelen oltalommal őrizd népedet!