Jelenések könyve
A jelenések könyve, vagy más bibliafordítási neveinː Jelenések könyve vagy János jelenései stb., elterjedt nevén János apokalipszise a Biblia újszövetségi iratainak utolsó, prófétai igénnyel fellépő könyve, görög nyelvű őskeresztény mű. Címzettjei a Jézus Krisztusban hívő keresztények, a könyv elején pedig a hét kisázsiai gyülekezet: Efezus, Smirna, Pergamon, Thiatira, Sardis, Filadelfia, Laodícea (Jel. 2–3. rész)
A Jelenések könyvének keltezésére vonatkozóan az egyik adat Iréneusz egyházatya megjegyzése a 2. század végéről. Az ominózus mondat Eusébiusnál maradt fenn: „Ha nyíltan ki kellett volna hírdetni a mai időkben (az Antikrisztus) nevét, akkor ezt kimondta volna, aki a Jelenést is szemlélte. Hiszen nem ezelőtt régen látta azt, hanem majdnem a mi nemzedékünk idején, Domitianus uralkodásának a vége felé…”
A legtöbb kutató a Jelenések keletkezésének idejét Domitianus római császár uralkodásához köti, és az 1. század 90-es éveire teszi.
A látomás és annak írásba foglalása a Jelenések szerzőjének közlése szerint Pátmosz szigetén történt.
Könyvében a szerző Jánosnak nevezi magát. Nem hívja magát apostolnak, azt mondja: Jézus szolgája és próféta. Száműzetésben él Pátmosz szigetén, mert terjesztette a Jézusról szóló örömhírt. Tekintélyes egyházatyák Szent Jusztinusz, Hierapoliszi Papiasz, Szardeszi Meliton János apostolt tartják a könyv szerzőjének, a római antimontanista Gaius (Kr. u. 210 körül) a Kerinthosz nevű gnosztikus szerzőnek tulajdonítja, Alexandriai Dionüsziosz pedig nem az apostolt, hanem egy másik Jánost sejt a szerző mögött.
A modern kor teológusai sem tudtak egyöntetűen állást foglalni a szerzőség kérdésében. Az apostoli szerzőség ellen a következő érveket hozzák fel:
- a Jelenések sokkal gyengébb görög nyelven van írva, mint a többi jánosi irat, látható, hogy a szerző görögül ír, de héberül gondolkodik, helyesírási hibák is szép számmal vannak a műben;
- a Jelenések görög szavainak írásmódja, használata jelentősen eltér az evangéliumétól; például Jeruzsálem az evangéliumban „Hierosolyma”-ként olvasható, míg a Jelenésekben „Ierousalém”-ként;
- a Jelenések szerzője nem nevezi magát apostolnak, pedig ez adná meg könyvének az igazi tekintélyt, hanem prófétaként mutatkozik be;
- nagy a stiláris és teológiai különbség a Jelenések és a biztosan Jánosnak tulajdonítható írások között.
Az apostoli szerzőség mellett kiállók ellenben mindezeket nem tartják perdöntőnek. A gyengébb görög nyelvezet szerintük azzal magyarázható, hogy az öreg János apostol nem saját kezűleg írta le a látomásait, hanem egy „titkár” segítségével, és annak volt gyengébb a görög tudása. A stiláris és teológiai különbözőségek pedig a műfaji különbségekre vezethetők vissza. Szerintük a szöveg egyértelműen utal a szerző zsidó származására, és arra, hogy komoly tekintélye van a kisázsiai gyülekezetek között. Ez pedig – vélik a jánosi hagyomány védelmezői – arra utal, hogy a szerző csakis János apostol lehet.
Forrás: Wikipédia
