Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő Boldogasszony

A Gyertyaszentelő Boldogasszony (latinul: Purificatio Beatae Mariae Virginis) ünnepét február 2-án tartja a katolikus egyház, amikor a közösség Jézus bemutatását ünnepli. Szűz Mária negyven nappal Jézus születése után bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.

A jelen lévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte.

Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.” Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.”

Lk 2,25-35 – SZIT, szentiras.hu

Innen ered a gyertyaszentelés szokása amely egyben az egyik legrébbe szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is. Így a szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképeként szolgál. A gyertyát régen az újszülöttek mellett tartották a rontó szellemek távoltartására, valamint a keresztelés napjáig, hogy a csecsemőt ki ne cseréljék.

Amióta december 25-ére került Jézus születésének ünnepe, azóta február 2-án tartják a gyertyaszentelés ünnepét. Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, aki a világon megszentelt életet él.

„Az Istennek szentelt élet napja, melyet február 2-án tartunk, az egész egyházat szeretné segíteni, hogy mind jobban értékelje a Krisztus követését az evangéliumi tanácsok gyakorlásával vállaló személyek tanúságtételét, és egyidejűleg alkalmat kínál az Istennek szentelt személyeknek, hogy megújítsák szándékaikat és felélesszék érzéseiket, melyek őket az Úr iránti odaadottságukra vezérlik“.

Üzenet az Istennek szentelt élet világnapjának alapítására, 1997. január 6. Vízkereszt

Az ünnep egyfelől Szűz Mária megtisztulásának ünnepe, mert Mária a zsidó törvények előírásainak megfelelően mutatta be gyermekét a templomban és bemutatta a tisztulási áldozatot. A nyugati liturgia ezt emelte ki a X. századtól kezdve. Másfelől Jézus bemutatásának ünnepe is, mert ezen a napon szentelték őt Istennek. 1960-tól a nyugati liturgia ismét Jézus bemutatását emeli ki a két ünnep közül. A katolikus egyház azt a teológiai mondanivalót emeli ki, hogy Krisztus és Mária megszentelődése ez a nap, illetve mindazoké, akik életodaadásukban vállalkoznak Isten országának szeretetére, azaz Krisztus követésére. Ebben az értelemben az ünnep köszönetnyilvánítás Istennek a megszentelt hivatások ajándékáért. Azonban Magyarországon megmaradt a régi neve, Gyertyaszentelő Boldogasszony.

A keleti liturgiában Hypapanie – találkozás – a neve, mert Isten Fia először találkozott papságával ezen a napon.

Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia