González Szent Rókus és társai vértanúk
Roque González de Santa Cruz 1576-ban született a Paraguay folyó menti Asunciónban, amely a 16. században egy kiterjedt dél-amerikai régió központja volt. Magas rangú, gazdag családból származott, és kiváló nevelésben részesült a jezsuitáknál. Fiatalon elsajátította a kézműves mesterségeket, megismerte hazája természeti viszonyait, és ami a legfontosabb, gyermekkora óta szenvedéllyel tanulta az őslakos guaraní nyelvet, természetes emberi kapcsolatot ápolva az indiánokkal. Papi hivatását alázatosan elutasította, de végül 1598-ban pappá szentelték, így ő lett az első helyi születésű pap Asunciónban. Elhagyva korábbi életét, azonnal a bennszülöttek térítésébe fogott, missziós munkájával a Jejui-folyótól a Maracayú-hegységig terjedő vidéket fedte le, nagy sikereket aratva. A városi papság iránti igények miatt 1600-ban Asunción székesegyházának plébánosává nevezték ki, majd 1609-ben általános püspöki helynökké, de a világi tisztelet és a régen elhagyott indiánok iránti szeretete arra késztette, hogy 33 évesen, 1609. május 9-én belépjen a Jézus Társaságába.
Születése
1576., Ascunión
Halála
1628. november 15., Caaró
Boldoggá avatása
Szenté avatása
1988., Szent II. János Pál pápa
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
november 17.
Jelképe(i)
Védőszentje
Rókus atya jezsuita rendi belépésével új szakaszába lépett missziós tevékenysége, amely szorosan kapcsolódott az úgynevezett „redukciók” rendszeréhez. Ez a missziós modell, amelyet Diego de Torres provinciális indított el, a szétszórtan élő őslakosok egybegyűjtését és letelepítését célozta plébániák keretében, Bartolomé de Las Casas korábbi sikertelen kísérleteit követve. Első úttörő munkáját a harcias, spanyol telepeseket gyakran fosztogató guaycuruk között végezte. Kortársai megdöbbenésére hajók és fegyverek nélkül kelt át a Paraguay folyón, hogy behatoljon a mocsarakkal és őserdőkkel tarkított, veszélyes vidékre. Rókus a guaraní nyelv ismeretét kihasználva, rendkívüli kitartással és önmegtagadással, az Evangélium hirdetésével párhuzamosan kezdte meg a nomád indiánok földművelőkké, kézművesekké és saját ügyeik intézőivé nevelését.
A redukciók alapításának célja egy olyan faluközösség létrehozása volt, amely az egyéni tulajdont a közösségi igazgatással ötvözte, lehetővé téve az indiánok számára saját képviselőik és vezetőik megválasztását. Rókus atya volt ennek a komplex kereszténnyé tevő és civilizáló vállalkozásnak a lelke. Miután megszervezte az első redukciót (San Ignacio Guazú), fáradhatatlanul haladt tovább, alapítva újabb telepeket, mint Encarnación (1615) és Santa Ana Yaguapoá. A legnagyobb kihívást az Uruguay folyótól keletre eső, spanyolok által még érintetlen terület meghódítása jelentette, ahol 1619-ben megalapította a Concepción redukciót. Hét éven át itt, a magányosságban, járványok és varázslók elleni harc közepette a fizikai és lelki kimerültség határán dolgozott, megalapozva a normális életet, mielőtt továbbment volna, hogy újabb redukciókat hozzon létre, mint például a San Nicolást (1626).
Rókus González missziós útjának utolsó állomása 1628-ban a Caaró vidékére vezetett, ahol Nezú nevű varázsló nagy befolyást gyakorolt. Augusztus 15-én Juan del Castillóval együtt megalapították az Asunción redukciót. November 15-én, a Todos los Santos redukció alapkőletételét követően, Rókus atyát és társát, Alonso Rodriguez atyát a mise után Nezú felbujtására megtámadták és doronggal halálra verték. Rókus atya szívét átszúrták és a tűzbe dobták, de az csodálatos módon épen maradt, és ez a szív a Redukciók Köztársaságának fontos relikviájává vált. Másnap, november 16-án, a fiatal Juan del Castillo atya is vértanúhalált halt a közeli Asunción redukcióban. Vértanúságuk után a keresztény indiánok legyőzték a lázadókat, és létrehoztak egy indián hadsereget az atyák és a falvak védelmére. Rókus González és társai szentté avatására 1988-ban került sor II. János Pál pápa által, ezzel elismerve a guaraní népért hozott áldozatukat.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
