Fourier Szent Péter rendalapító
Pierre Fourier, a későbbi szent, a lotharingiai Mirecourt-ban született kereskedő család gyermekeként. Tehetsége révén már tizenhárom évesen a jezsuiták pont-ŕ-mousson-i kollégiumába került, ami megalapozta későbbi tudományos pályáját. Húszévesen csatlakozott az ágostonos kanonokok chaumousey-i közösségéhez, ahol a rendi fegyelem siralmas állapotát tapasztalta. Bár Péter derűs természete enyhítette a „dohos légkört”, pappá szentelése (huszonnégy évesen) és doktori tanulmányai befejezése után tett reformkísérletei kiváltották az idősebb rendtagok ellenállását, akik emiatt eltávolították a kolostorból.
Ezt követően Fourier három plébánia közül a legnehezebbet, a Vogézekben fekvő, részben kálvinista és erkölcsileg züllött Mattaincourt-t választotta. Harminc éven át tartó, példamutató plébánosi munkája óriási hatással volt a közösségre. A faluért akart élni, testvérületeket alapított, vallásoktatást tartott, és még a kocsmába is elment a távolmaradó hívek után. Különösen nagy segítség volt az általa alapított biztosító pénztár, amelyből a rászorulók kamatmentes hitelt vehettek fel, visszatérítve azt, amint pénzügyi helyzetük javult. Ez a gyakorlati segítségnyújtás mélyen gyökerezett plébánosi szeretetében és a közösség iránti elkötelezettségében.
Születése
1565. november 30., Mirecourt
Halála
1640. december 9., Gray
Boldoggá avatása
1730.
Szenté avatása
1897.
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
december 09.
Jelképe(i)
Védőszentje
Fourier Péter felismerte, hogy a vegyes vallású településeken felmerülő problémák, mint a lemorzsolódás és a vallásosság gyengülése (különösen a vegyes házasságok miatt), nagyrészt a tudatlanságból fakadnak, de az iskoláztatás csak a gazdagok számára volt elérhető. Először a fiúk ingyenes oktatását próbálta megvalósítani, ami ekkor még sikertelen maradt – ez csak ötven évvel később sikerült De la Salle Szent Jánosnak. A kudarc azonban nem szegte kedvét: a lányok ingyenes iskolai oktatására koncentrált. Ezt a célt négy, általa vezetett fiatal lánnyal, köztük a tetterős Boldog Alix Le Clerc-kel (Jézusról nevezett Mária Terézia nővérrel) valósította meg, akiket először szerzetesi életre készített fel, majd maga képzett ki tanítónőnek.
Oktatási módszerei rendkívül korszerűek voltak: a lányoknak nemcsak elemi ismereteket (olvasás, írás, számolás) kellett elsajátítaniuk, hanem gyakorlati képzést is kaptak, például számlák, nyugták kiállításában, és a folyékony, ügyes szóbeli és írásbeli kifejezésben. Fourier a más vallásúak iránti toleranciájával is megelőzte korát; nővéreinek megtiltotta az „eretnek” szó használatát, és azt kérte tőlük, hogy a protestáns gyermekekkel „barátságosan és szeretetreméltóan” bánjanak. Alapítása, a „Miasszonyunkról nevezett ágostonos kanonisszák” rendje, hosszas harc árán nyert elismerést, mivel az egyházjogászok ragaszkodtak a szerzetesnők szigorú klauzúrájához, pedig Fourier azt akarta, hogy a nővérek elsősorban tanítónők legyenek.
Péter kimeríthetetlen munkaerővel rendelkezett; plébánosi teendői, levelezése és népmissziói mellett még a franciaországi ágostonos kanonokok reformjával is megbízták. 1632-ben, a kanonokok általános elöljárójává választása után mondott le szeretett plébániájáról. Élete utolsó éveiben politikai ügyekbe is belekeveredett, és miután a független Lotharingia Franciaországhoz került, magára vonta a hatalmas Richelieu bíboros haragját. Száműzetésbe kényszerült Felső-Burgundia szabad grófságába, ahol egy női kolostor papjaként halt meg 1640-ben. Halála után egy évvel holttestét Mattaincourt-ba szállították, ahol sírja máig zarándokhely. Boldoggá avatására 1730-ban, szentté avatására 1897-ben került sor.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
Régis Szent Ferenc-János
