Clunyi Szent Odó apát
Odó, Ebbó burgundiai úr fiaként született, élete korai szakaszában Aquitániai Vilmos udvarában nevelkedett, ahol a nemes ifjak szokásos életét élte, noha lelki elégedetlenség gyötörte. Ezt az állapotot egy karácsony éji Szűz Máriához intézett bizakodó imádság oldotta fel, melynek hatására 19 évesen papi pályára lépett, és kanonok lett a tours-i Szent Márton katedrálisban. Ez a fordulat jelzi a Szűzanya és Szent Márton iránti mély, egész életére kiterjedő tiszteletének kezdetét. Odó ezen tiszteletét költői művekkel is kifejezte, Szent Márton tiszteletére tizenkét antifonát és négy himnuszt is szerzett.
A tökéletesebb szerzetesi élet utáni vágyakozás vezette 909-ben a baume-i kolostorba, melyet ekkor Berno apát vezetett. Itt tanítóként is tevékenykedett, majd alázatosságának köszönhetően Berno papjává szentelte és 927-ben kinevezte Cluny apátjává. Ezzel vette kezdetét az a reformmunka, amely nevét Cluny nagy apátjai közé emelte. A clunyi kolostor alapvető sajátossága volt, hogy közvetlenül a pápai fennhatóság alá tartozott, biztosítva a helyi feudális hatalmaktól való függetlenséget, ami elengedhetetlen feltétele volt a reformok sikeres végrehajtásának.
Születése
878/879., Déols, Burgundia
Halála
942. november 18., Tours
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
november 18.
Jelképe(i)
Védőszentje
Odó rendkívül magas szellemi és spirituális követelményeket támasztott a szerzetesi élet iránt, melyet írásaiban, mint például az Occupatio című, üdvtörténetről szóló kétkötetes költői művében fejtett ki. Teológiai gondolkodásában hangsúlyozta a szerzetesek „apostoli életének” fontosságát, mely a pünkösdi misztérium megújító erejét folytatja. Különös hangsúlyt fektetett a szegénység erényére, a pénz rendetlen szeretetét tartva az önzés és minden bűn gyökerének, ami gátolja a szemlélődő életet. Odó víziója szerint a szerzetesek szerepe az Egyházban az ősegyházi élet jelenidejű folytatása, amely a mennyei Jeruzsálemre tekint.
Reformációs tevékenysége jelentősen túlmutatott Cluny határain. XI. János pápa (931–935) felhatalmazása alapján számos kolostort reformált meg Galliában és Itáliában. Hatalmát és befolyását a pápák bizalma is megerősítette: 936-ban megbízták a római Szent Pál apátság (San Paolo fuori le Mura) megreformálásával, és kinevezték valamennyi római kolostor főapátjává. Sőt, VII. Leó pápa (936 és 939) és VIII. István pápa (941) is közvetítőként hívta fel különféle vitás ügyekben, kiemelve Odó diplomáciai és egyházvezetői képességeit. Élete során számos, a szentségét bizonyító esemény, például csodák és megtérések is kísérték, melyek tovább növelték tekintélyét és kortársai tiszteletét. 942-ben, Tours-ban hunyt el, ahová utolsó erejével látni kívánta Szent Márton sírját.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
