XIV. Leó pápa X üzenete – május 25.

Néhány nappal ezelőtt kezdtem meg szolgálatomat köztetek. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a szeretetetek jeleit, és kérlek benneteket, hogy továbbra is támogassatok imáitokkal és közelségetekkel.

Bármit is bíz ránk az Úr, előfordul, hogy alkalmatlannak érezzük magunkat. A mai evangélium (vö. Jn 14,23–29) azonban arra tanít, hogy ne a saját képességeinkre hagyatkozzunk, hanem az Úr irgalmára, aki kiválasztott bennünket – és legyünk biztosak abban, hogy a Szentlélek vezet minket, és mindenre megtanít.

Ha elgondolkodunk hivatásunkon, mindannyian bizalommal mondhatjuk: „Gyengeségeim ellenére az Úr nem szégyelli emberségemet. Épp ellenkezőleg – bennem akar lakni. Lelkével kísér, megvilágosít, és szeretetének eszközévé tesz mások számára.”

Minél inkább hagyjuk, hogy az evangélium meggyőzzön és átalakítson bennünket – engedve, hogy a Lélek ereje megtisztítsa a szívünket, egyenessé tegye szavainkat, őszintévé és tisztává vágyainkat, nagylelkűvé cselekedeteinket –, annál alkalmasabbá válunk arra, hogy hitelesen hirdessük annak üzenetét.

Életünk döntéseiben nem vagyunk egyedül. A Lélek támogat bennünket, és megmutatja az utat, amelyen járnunk kell – „tanít” és „emlékeztet” mindarra, amit Jézus mondott (vö. Jn 14,26).