Keresztény egységünk, életünk és küldetésünk közel áll a szívemhez, amit Szent Ágoston szavai is mutatnak, melyeket püspöki mottómnak választottam: In Illo uno unum.Krisztus a mi Megváltónk, és benne egyek vagyunk, Isten családja, túl a nyelveink, kultúráink és tapasztalataink gazdag sokféleségén.

Az evangélium minden szava olyan, mint egy mag, amelyet életünk talajába vetnek. Ez a talaj a szívünk, de ugyanígy a világ, a közösségünk és az Egyház is. Isten igéje megtermékenyíti és felébreszti a valóság minden szegletét.

Az üdvösség nem varázsütésre történik, hanem a kegyelem és a hit titokzatos együttműködésében – Isten megelőző szeretete és a mi bizalommal teli, szabad elfogadásunk által (vö. 2Tim 1,12).

Ha mi, keresztények és más tradicionális vallások követői együtt állunk ki, mentesen az ideológiai és politikai befolyástól, akkor hatékonyan tudunk „nemet” mondani a háborúra és „igent” a békére, „nemet” egy olyan gazdaságra, amely elszegényíti az embereket és a Földet, és „igent” az átfogó fejlődésre.

Azok, akik tanúságot tesznek a társadalmi elköteleződésről – a népi mozgalmak, valamint a különféle katolikus munkásszervezetek – mind annak az egzisztenciális perifériának a kifejeződései, ahol a remény kitart és újra meg újra felragyog. Arra buzdítalak benneteket, adjatok hangot a szegényeknek.

A jubileum a megtérés és megújulás ideje, lehetőség arra, hogy új útra lépjünk, annak a reménynek a lelkesítő erejével, hogy olyan világot építhetünk, amelyben mindenki valóban emberhez méltó életet élhet – igazságban, igazságosságban és békében.