Szergiusz, II. – 103. római pápa

II. Szergiusz pápa trónra lépése a 9. század közepi Róma instabil politikai viszonyait tükrözte. A nemesi származású, a hitéletben korábban már bizonyított Szergiusz megválasztása nem volt zökkenőmentes: a nép egy János nevű diakónust preferált, aki egy időre a Lateránt is elfoglalta. A nemesség katonai és politikai túlereje végül Szergiusz javára döntötte el a küzdelmet, az ellenpápát pedig az új egyházfő közbenjárására – halálbüntetés helyett – kolostorba zárták. Ez az irgalmas gesztus és a határozott fellépés alapozta meg rövid, de eseménydús uralkodását.

A pápaság és a Frank Birodalom közötti törékeny egyensúly komolyan megrendült Szergiusz sietős felszentelése miatt. Mivel a rómaiak figyelmen kívül hagyták a 824-es egyezményt, amely előírta a császári megerősítést, I. Lothár sereget küldött fia, Lajos vezetésével Róma ellen. A diplomáciai válságot végül sikerült megoldani: a pápa hűbéresküt tett Lothárnak, fiát pedig Lombardia királyává koronázta, ezzel elismerve a császári hatalom primátusát az egyházi adminisztráció felett a béke érdekében.

Katonai szempontból Szergiusz pontifikátusa a védekezésről szólt. A meggyengült császári hatalom már nem tudott hatékony védelmet nyújtani az Itália déli partjait sújtó szaracén portyázók ellen. 846-ban a kalózok elérték Ostiát és Portót, sőt magát Rómát is fenyegették. Bár a városfalak megvédték a belső területeket, a külvárosok és a környező települések komoly károkat szenvedtek, rávilágítva a pápai állam kiszolgáltatottságára a tengeri támadásokkal szemben.