Benedek, III. – 105. római pápa

III. Benedek életútja és pápasága a 9. századi Európa politikai és vallási feszültségeinek tükre. Rómában született Péter gyermekeként, és már korán kitűnt intellektusával, ami gyors felemelkedést biztosított számára az egyházi hierarchiában. IV. Gergely szubdiakónussá, majd IV. Leó bíborossá szentelte, népszerűsége pedig jósága és műveltsége révén folyamatosan nőtt a római lakosság körében. Ugyanakkor a császári udvarral való kapcsolata feszült volt, mivel Benedek nyíltan hirdette a világi hatalom egyházi ügyekbe való beavatkozásának visszaszorítását.

Pápává választása drámai események sorozatát indította el: bár a nép őt támogatta, a városi nemesség I. Lothár császár kegyét keresve bebörtönözte, és Anastasius Bibliotecariust próbálta a trónra ültetni. A római köznép azonban nem hátrált meg, és erőszakkal szabadították ki Benedeket, elűzve a bitorlót. Ez az esemény sorsfordító volt, hiszen Lothár császár kénytelen volt elismerni Benedeket, ami a pápaválasztás feletti császári kontroll jelentős meggyengülését és a pápai függetlenség erősödését jelezte.

Külpolitikájában Benedek éberen figyelte a Karoling-birodalom belső válságait, és a pápai primátus érvényesítésére törekedett. A frank klérushoz intézett Capitularia regnum Francorum című levelében bírálta a papság hallgatását a világi elnyomással szemben, és bátorította őket az egyházi törvények betartatására. Diplomáciai érzékét dicséri, hogy képes volt mediátorként fellépni a Konstantinápolyi Pátriárkátus belső viszályaiban, miközben szoros kapcsolatot ápolt az angolszász uralkodókkal is, köztük a Rómába zarándokoló Æthelwulf királlyal és a gyermek Nagy Alfréddal.