Szent Hippolitus
Szent Hippolitus Lyonból érkezett Rómába. Görög műveltsége volt, jelentős irodalmi tevékenységet folytatott.
Istenünk, kinek szemében drága a szentek szenvedése, kérünk, Szent Pontianus és Hippolitus vértanúid érdemeiért a szeretetet gyarapítsd, a hitet pedig tedd egyre erősebbé a szívünkben!
Presbiter lett, és keményen támadta a tévtanítókat, akik Jézus istenségét tagadták, a Szentháromságot pedig csak egy hármasságnak tartották és nem egy személynek. Támadta Zefirin pápát is és Kallisztusz pápát is. Szigorú felfogása lazának tartotta az egyházi életet. Szívesen magyarázta műveiben a prófétákat. Grúz fordításban fenn maradt az Énekek énekéről írt kommentárja. Egy kis csoport 217-ben ellenpápává választotta.
Születése
170. körül, Róma
Halála
235., Szardínia
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
augusztus 13.
Jelképe(i)
Védőszentje
lovak
Ponciánusz pápával együtt 235-ben Szardínia szigetére száműzte Maximinusz császár. Itt Ponciánusz lemondott 235. szeptember 28-án. (Ez az időpont az első pontosan feljegyzett dátum a pápák történetében.)
235-ben hunyt el. Hippolitusz holttestét a Via Tiburtina melletti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Tisztelete a római egyházban már a 4. század elejétől elterjedt.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
