Szent Carmen Rendiles Martínez rendalapító
Carmen Elena Rendiles Martínez 1903. augusztus 11-én született Caracasban, bal kar nélkül, egy mélyen vallásos családban. Már gyermekkorától érzékenyen fordult Istenhez és a rászorulók felé, és fiatalon meghallotta az Úr hívását, hogy életét teljesen Isten szolgálatába állítsa. E hivatás kifejeződése a szüzesség, a szegénység és az engedelmesség útjának vállalása volt, amelyet Máriához hasonlóan kimondott „igen”-nel élt meg.
Carmen anya fiatalon átélt megpróbáltatásokkal szembesült: elveszítette édesapját és testvérét, és a fizikai fogyatékosság, amely bal karját érintette, nem akadályozta meg céljai elérésében. Művészeti és rajzolási kedvteléséről lemondott, hogy teljesen Isten szolgálatába álljon. Élete során a szegények, betegek és papok felé irányuló szeretetet tetteiben is megélte, és a szolgálat mellett a szemlélődés és az imádság éppoly fontos volt számára.
Születése
1903. augusztus 11., Caracas
Halála
1977. május 9., Caracas
Boldoggá avatása
2018. június 16., Ferenc pápa
Szenté avatása
2025. október 19., Vatikán, XIV. Leó pápa
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
május 09.
Jelképe(i)
Védőszentje
Szerzetesként a szentségimádás jelentette a lelki életének központját. A tabernákulumban jelen lévő Jézus eucharisztikus jelenlétében merített erőt, és egész életét Isten kezébe helyezte, sikereit és eredményeit is az Úr akaratának megnyilvánulásaként élte meg. Apostoli lelkületét főként a papok és hivatások támogatásában élte ki, valamint nővérei lelki nevelésében, akiket a szeretet és az engedelmesség útjára vezetett.
1965-ben, a venezuelai és kolumbiai tartomány vezetőjeként, saját kongregációt alapított Caracasban, a Jézus Szolgálói (Servae Iesu) nevű rendet, az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus tiszteletére és a papok apostoli szolgálatának támogatására. Küldetése és karizmája az imádság, a szolgálat és a szentségimádás harmóniáján alapult, és életpéldája az Istenhez tartozás szentségének megerősítésére ösztönöz.
Carmen anya élete és öröksége – amely a szegények és a papok iránti szereteten, a tabernákulumban jelen lévő Jézus eucharisztikus tiszteletén és a nővérek lelki nevelésén keresztül nyilvánult meg – ma is példa a megszentelt élet és a szentség újszerű, gyakorlati megélésére. Boldoggá avatásakor kiemelték, hogy életét Isten szolgálatának szentelte, és tanítása, írásai és személyes példája arra hív, hogy a keresztény életet a szentség, szeretet és szolgálat útján éljük.
Forrás: Causesanti.va
