Szent Borbála szűz és vértanú
Szent Borbála legendája a keresztény hagyomány egyik legismertebb, ugyanakkor történetileg kevéssé igazolható alakját mutatja be. Bár a hiteles történeti források nem említik, tisztelete már a 7. század előtt elterjedt Keleten és Nyugaton egyaránt. A hagyomány szerint Borbála egy pogány apa szépséges lánya volt, akit féltékenységből egy toronyba zárt. Itt ismerte meg Krisztus hitét, és vágyódva kérte a keresztséget. Hitének jeleként három ablakot vágatott a torony falára a Szentháromság tiszteletére.
Amikor apja rájött, hogy lánya keresztény lett, üldözni kezdte, és a bíró elé vitte. Borbála kínzások sorát szenvedte el, de Isten csodálatos módon megóvta a megszégyenítéstől és a végső megalázástól. Társnőként Juliannát kapta maga mellé, aki vele együtt vállalta a vértanúságot. A legsúlyosabb fájdalmat azonban nem a kínzók, hanem saját apja okozta, aki végül saját kezűleg fejezte le. A legenda szerint Isten azonnal lesújtott az apára: villámcsapás érte, és hamuvá égett.
Születése
3. század, Nikomédia
Halála
306., Nikomédia
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
december 04.
Jelképe(i)
ciborium, ostya
Védőszentje
bányászok, kohászok, tüzérek, építészek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők
Borbála testét egy Valerianus nevű férfi temette el, sírjánál pedig hamarosan csodák történtek. Bár a legenda számos változatban létezik, és az időpontok, helyszínek eltérnek, tisztelete a 9. század óta bizonyíthatóan széles körben elterjedt. Keresztény kultuszát ereklyék őrzése, ereklyeátviteli ünnepek, ikonográfiai ábrázolások és népszokások is gazdagították.
Szent Borbálát különösen a „jó halál” védőszentjeként tisztelték, mivel a legenda szerint apja hirtelen halála az isteni igazságszolgáltatást példázza. Emellett a villám, a tűz, a puskapor, az erődök, a harangöntők, tüzérek, bányászok és hegymászók patrónusa is lett. A hozzá kapcsolódó népi hagyományok közül legismertebb a „Borbála-ág” szokása, amely a karácsonyra virágzó élet reményét jelképezi. Bár történetisége vitatott, alakja és tisztelete évszázadokon át sugározta a tiszta hit és Krisztus iránti hűség fényét.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
