Remete Szent Pál
Remete Szent Pál Szent Jeromos írja róla, hogy Egyiptomban, gazdag családba született, szüleit fiatalon, már 15 évesen elveszítette. 249 körül a Décius-féle üldözés elől a thébai hegyek közé menekült, mert a vértanúsághoz nem érzett magában elegendő erőt, ugyanis sógora a vagyon megszerzése érdekében fel szándékozott jelenteni őt.
Istenünk, ki az első remetét, Remete Szent Pált, aki e világ zűrzavarából visszavonult a pusztai magányba, a mai napon vetted föl az angyalok társaságába, kérünk, közbenjárására tisztíts meg a világ minden szennyétől, és mennyei ajándékoddal szentelj meg minket! (Régi pálos misekönyvből.)
Itt az emberektől távol, a pusztában egy barlangban élt, sokat böjtölt, sok önmegtagadást vállalt, sokat imádkozott és elmélkedett. Szándéka volt az üldözés időszaka után visszatérni szülőföldjére, de megszeretve a magányt, meg az állatokat, ott maradt a pusztában, összesen kilencven évet élt itt.
Születése
228., Egyiptom
Halála
342. körül, Egyiptom
Boldoggá avatása
Szenté avatása
494., I. Geláz pápa
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
január 5., Ortodox kereszténység
január 15. Római katoliku segyház
Jelképe(i)
két oroszlán, pálmafa, holló
Védőszentje
Pálos rend
Közelében más remeték is éltek, de nem tudott róluk. Nem sokkal halála előtt, álmában kapott jel hatására találkozott Remete Szent Antallal. 340 táján halt meg. Szent Antal temette el Pált, a legenda szerint két oroszlán ásta ki számára a sírgödrét.
Testét 1169-ben Tébából Konstantinápolyba vitték, 1240-ben pedig onnan a velenceiek vitték el városukba. 1381-ben Velencéből Nagy Lajos uralkodása idején a pálosok budaszentlőrinci kolostorába került.
Az ő nevét vette fel a pálos rend, az egyetlen magyar alapítású, Boldog Özséb által alapított szerzetesrend. Remete Szent Pált és történetét a budapesti Egyetemi Templomban a pálosok által készített képek, szobrok, faragványok ábrázolják. A templom berendezését és díszítését a pálosok készítették.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
