Piusz, VIII. – 253. római pápa

Francesco Saverio Castiglioni, a Pápai Államból származó VIII. Piusz pápa XII. Leó pápa halála után, 1829. március 31-én foglalta el a pápai trónust. Megválasztása a pápai konklávé során a konzervatív frakciók kompromisszumának eredménye volt: Giuseppe Albani bíboros javaslatára esett rá a választás, mivel a konzervatív jelöltek között őt tartották a legmérsékeltebbnek. Habár a mérsékelt jelző illette, a pápa az Egyházi Állam kormányzását a rendkívül konzervatív és befolyásos Albani bíborosra bízta, ami jelezte a pontifikátus általános politikai irányvonalát.

VIII. Piusz pontifikátusát a 19. század eleji európai politikai forrongások idejére esett. A pápa a legitimista elveket támogatta, azaz a hagyományos, Istentől szentesített monarchikus rendet. Ezt jól mutatta a forradalmakhoz való viszonya. Az 1830-as francia forradalmat követően, pragmatikusan elismerte az új francia király, I. Lajos Fülöp uralmát. Ezzel szemben hevesen ellenezte az itáliai polgári forradalmi mozgalmakat, amelyek az egyházi állam fennhatóságát veszélyeztették, és a latin-amerikai függetlenségi mozgalmakkal kapcsolatban is a spanyol koronát támogató legitimista álláspontra helyezkedett.

A pápa meggyőződése szerint a társadalom és az egyház számára a legnagyobb fenyegetést a vallási közömbösség terjedése jelentette, amelyet a protestáns missziós társulatok és különösen a titkos társaságok bomlasztó tevékenysége súlyosbított. Dekrétumaiban elítélte az efféle csoportokat, külön megemlítve a szabadkőműveseket és az olasz carbonarikat. Ennek a szigorú vallásos álláspontnak a jegyében szabályozta a vegyes házasságok kérdését is. Engedélyezésüket a legvégső esetre korlátozta, és kizárólag ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a születendő gyermekeket szigorúan katolikus hitben neveljék fel.