Nagy Szent Albert püspök és egyháztanító
Nagy Szent Albert 1200 körül, esetleg 1193-ban Németországban született lovagi családból, Lauingenben (a Duna mellett, Augsburg közelében). Erős, de igen okos ember volt, a család lovagi pályára szánta. Apját elkísérte a háborúkba is, ám míg atyja Lombardiában harcolt, ő Pádovában egyetemre és templomokba járt.
Istenünk, ki Nagy Szent Albertet arra választottad, hogy a tudományt összhangba hozza a hittel, kérünk, segíts minket, hogy hűségesek maradjunk az ő tanításához, és a tudományok fejlődésével egyre mélyebben megismerjünk és megszeressünk téged!
A domonkos rendbe lépett 1223-ban a család minden ellenkezése ellenére, és itt nagyon sokat tanult a különböző egyetemeken. Párizsban is tanult és tanított, tanára volt Aquinói Szent Tamásnak. Tudása miatt a Kölni egyetem megalapításával bízták meg. Igen sok művet írt, a szent tudományban is, de a természettudományban is, sokat imádkozott, több helyen kitűnő eredménnyel tanított, prédikált, gyóntatott, soha nem pihent.
Születése
1200. körül, Lauingen
Halála
1280. november 15., Köln
Boldoggá avatása
1622, Róma, XV. Gergely pápa
Szenté avatása
1931. december 16., Róma, XI. Piusz pápa
Sírhely/Kegyhely
Szent András-templom, Köln
Ünnepnapja(i)
november 15.
Jelképe(i)
Védőszentje
természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak
Uram, én azt szeretném, ha szeretett akaratod szerint ember lehetnék.
Nagy Szent Albert
Megválasztották 1254-ben a német domonkosok rendtartományának főnökévé. Feladatát pontosan és következetesen látta el. Közben II. Sándor pápa Rómába hívta, a kolduló rendeket ért vádak kivédésére. Sikeresen látta el feladatát. Ő volt az első ‘magister sacri palatii’, aki a pápa és a bíborosok előtt tanított.
Hároméves tartományfőnöki megbízatása lejártával, 1260-ban, akarata ellenére regensburgi püspökké nevezték ki. Sokat tett a népek és városok közti békéért. Lemondva később püspöki rangjáról, remélte, hogy most már jámbor szerzetes lehet, de 1263-64-ben megbízták keresztes sereg szervezésével. Végül mégis visszatérhetett cellájába. Kölnben ismét taníthatott, prédikált, gyóntatott. 1273-ban a lyoni zsinatra utazott, ott bemutatta Habsburg Rudolfot, az újonnan megválasztott német királyt, mint az igazságos ügy harcosát, a rend emberét. X. Gergely pápa jóvá is hagyta a választást. Ezzel Albert Európa egységét mentette meg. 1277-ben gyorsan Párizsba utazott, mert Aquinói Tamást, a három éve elhunyt volt tanítványát támadták, és 84 évesen fényesen megvédte az egyetem színe előtt.
Élete utolsó szakaszában Isten újabb kemény próbának vetette alá: két évvel halála előtt teljesen elvesztette emlékező tehetségét. Alázattal fogadta a megpróbáltatást. Gyermeki szeretettel imádkozott, böjtölt. Kölnben halt meg 1280. november 15-én, ott temették el az általa épített dominikánus templomban. A 19. század elején ezt a templomot lerombolták, azóta a szomszédos Szent András-templomban nyugszik. 1931. december 16-án XI. Piusz pápa egyháztanítónak jelentette ki.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
